A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

sítették az ügyet kimerítő tárgyalásban. Nem derítették fel megnyugtatóan a tényállást, bár a feltárt adatok több esetben ellentétesnek bizonyultak. Így nem tisztázták azt, hogy a perbeli uralkodó és szolgáló ingatlanoknak kik a tulajdonosai és birtokosai, azok mikor és hogyan szerezték ingatlanaikat. Nem szerezték be a telekkönyvi iratokat, ennek bármilyen akadálya esetén pedig nem csat oltatták be a felekkel a vonatkozó szerződési okiratokat. Nem állapították meg, hogy az 1949. november 10-i szerződésben van-e szó valóban útszolgalmi jogról. Jóllehet az elsőfokú bíróság tartott helyszíni szemlét is, még sem vett fel helyszínrajzot s nem tisztázta, hogy a felperes az átjáráshoz igénybevette-e a perbeli ingatlanok egy rc'szét is, továbbá, hogy az átjárást kik és milyen módon akadályozzák. A megnyugtató döntéshez a tényállás teljes felderítése szükséges. Ennek keretén belül tisztázásra vár az a kérdés is, hogy a perben vitás úton kívül van-e más kijárási lehetőség is. (1957. XI. 8. — P. törv. 22.045/1957.) Birtolchdborítás tartási jogviszonyban álló jelek között. 58. A perbeli házasbeltelek 7/8 része az alperes tulajdona, de az egész ingatlant terheli a felperes (anya) házastársi haszonélvezeti joga. Az alperes az ingatlan 6/8 részét az apai hagyaték tárgyalásán kötött osztály alapján és azért kapta a testvéreitől, hogy vele lakó anyját — a felperest — eltartja. A peres felek közötti viszony megromlása folytán az alperes a felperest kizárta a házhoz tartozó kert használatából. Az emiatt támadt birtokvitában hozott törvényességi határozat megállapítja a következőket : A haszonélvező birtoklási joga a tulajdonossal szemben is érvényesül. Ugyanakkor, amikor az alperes hozzájutott az ingatlan 7/8 részének a tulajdonjogához, feltétlen elismerést és biztosítást nyert a felperes özvegyi haszonélvezeti joga is. Ebből arra kell következtetni, hogy a felperesnek az eltartásával kapcsolatosan nem volt szándéka az őt illető haszonélvezeti jogról lemondani, vagy az özvegyi jog rovására az ingatlan használatát az alperesnek akár időlegesen is átengedni. Nem is létesült erre nézve semmiféle megállapodás. Ellenben nyilvánvalóan a két fél közti családi egyetértésben és a háborítatlan jövő reményében kialakult és évekig fennállott az a helyzet, hogy a házban mindketten laktak, s ebből folyóan a telek hasznait is mindketten élvezték. Ezt az állapotot a felperes még akkor sem kifogásolta, amikor az alperes férjhez ment, s a férj is a házhoz költözött. Csak amikor idő múltával megromlott a viszony a felek közt és — legalább is átmenetileg — megszűnt a lehetősége annak, hogy a felperes közös háztartásban nyerjen ellátást s az alperes ehelyett pénzbeli szolgáltatásra lett kötelezve, akkor igyekezett mindkét fél a kérdést a maga javára magyarázni. A jogszabályok keretei közt a bíróságnak a józan életfelfogás szerint