A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

is kérte. Ilyen szakértőnek a meghallgatását nem lehetett volna mellőzni, mert a mérnökszakértő véleménye szerint a kunyhótól keletre fekvő 6 — 7 szőlősor görbül és emiatt éri el a szélső sor a mesgye-vonalat. E szerint több szőlősornak áttelepítéséről, átdöntéséről is lehet szó. Ennek keresztülvihetősége és gazdaságossága kérdésében gazdasági szakértő véleménye nélkül nem lehet dönteni. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperesnek a helytelen szőlőültetése folytán előállott mesgye-eltolódást meg kell szüntetnie. Az elsőfokú ítéletben elfoglalt álláspont a mesgye eltolódással előállott helyzetet véglegesítené, holott a jelenlegi és a felperes érdekeit sértő helyzetet nem lehet véglegesíteni. Ha kipusztul a szabálytalanul ültetett tőke, akkor a helyett az új tőkét már a megfelelő helyre kellene ültetni. Abban az esetben tehát, ha a gazdasági szakértő véleménye és a helyszíni szemle adatai alapján azt lehetne majd megállapítani, hogy a jelenlegi helyzet a felperes részére nem jelent akkora károsodást, mint több szőlősornak az áttelepítése, átdöntése, vagy kiirtása az alperes részére, akkor az alperest a mesgye-eltolás folytán jogtalanul használt terület elbirtoklásának megakadályozása céljából és a felperes elvont ingatlanrésze használatáért megfelelő összegű haszonbér fizetésére kell kötelezni, a szőlő kipusztulásáig, vagyis addig, amikor a felperes szőlőirtás nélkül is birtokba veheti a tulajdonában álló, de birtokából elvont részt. Erre ugyan a felperes keresete nem terjedt ki, de amennyiben az előterjesztett kereset teljesítésének gazdasági akadályai vannak, a bíróságnak a Pp. 3. §-a értelmében az utóbbi lehetőségre is fel kellett volna hívni a figyelmét. Az ügy helyes eldöntéséhez szükséges tényállás gazdasági szakértő meghallgatása és a községi tanács végrehajtó bizottsága véleményének a beszerzése nélkül nem állapítható meg. (1957. XI. 28. — P. törv. 22.399 — 1957.) Birtokhdborítás úthasználat akadályozásával. 57. A felperes birtokháborítás megszüntetése iránt indított pert az alperesek ellen, mert az utóbbiak elzárták előle a földjére vezető utat. Az elsőfokú bíróság eltiltotta az alpereseket attól, hogy a felperest az út használatában háborítsák és egyben annak tűrésére is kötelezte őket, hogy a felperes ezt az úthasználati jogot ingatlanaikra telekkönyvileg is bekebeleztethesse. A másodfokú bíróság az I. és III. r. alperesekkel szemben a keresetet elutasította azzal, hogy a birtokháborítást nem ők, hanem a VI. r. alperes követte el. A törvényességi óvás folytán hozott határozat megállapítja a következőket : Alapvető hibája mindkétfokú eljárásnak, hogy a bíróságok-nem részeid A törvényességi óvások gyakorlata 65