A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

az alperes a szerződéskötéskor kötelezettséget vállalt arra, hogy az eladott házasingatlanát — ha nem is nyomhan, de rövid időn belül — beköltözhető állapotban a felperes birtokába bocsátja. A teljesitésre megszabott az a határidő, amelyet a szerződéskötéskor a peres felek közös ügyleti akarattal meghatároztak, régen letelt már, így pedig az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tenni, vagyis a házasingatlant beköltözhetően felperes birtokába bocsátani köteles. Nem sértett tehát jogszabályt az eljárt bíróság, midőn ítéletével az alperest erre kötelezte. (1957. IX. 20. — P. törv. 21.355/1957.) Ingatlan birtoka. 49. A felperes a felerészben tulajdonában, felerészben pedig meghalt férje után haszonélvezete alatt álló ingatlant — feltehetően gyermekeinek és unokáinak, mint férje örököseinek tudtával és beleegyezésével — eladta az alperesnek. Az alperes a vételárra 1250 Ft előleget adott, a hátralékos 19 000 Ft rendezését pedig 1956 április elsejére ígérte. Az alperes a házba beköltözött, a hátralékos vételár kifizetése iránt vállalt kötelezettségét azonban az említett határidőre nem teljesítette. A felperes és hozzátartozói szóban és írásban számos alkalommal követelték a teljesítést az alperestől, de mindig eredménytelenül. A felperes erre elállt a szerződéstől s minthogy az alperes ezt nem vette tudomásul, pert indított ellene az ingatlan birtokbabocsátása iránt. A keresetet elutasító másodfokú ítélet ellen beadott törvényességi óvás alapján hozott határozat megállapítja a következőket. Arra nem merült fel adat a perben, hogy a felperes elhalt férjének a leszármazói öröklés útján szerzett tulajdonjoguknak az alperesre való átruházásától húzódoztak volna, vagy tartani kellett volna a kiskorú érdekeltek miatt szükséges gyámhatósági jóváhagyás megtagadásától. Az élet józan felfogása szerint alaposan az sem tehető fel, hogy az alperes a szerződés megkötése előtt ne tájékozódott volna a megvenni szándékolt ingatlan telekkönyvi helyzete felől. De ettől eltekintve a telekkönyvi állapot rendezetlen volta csak arra adott volna jogalapot az alperesnek, hogy a vételárhátralékot közvetlen fizetés helyett bírói letétbe helyezze. Ezen túl azonban nem mentesítette őt a teljesítés alól. Az alperes a vételárhátralékot a kikötött időben sem ki nem fizette, sem bírói letétbe nem helyezte, így vitathatatlanul késedelembe esett. Kérdés, hogy e késedelem miatt joga volt-e a felperesnek egyoldalúan elállni a szerződéstől. Az alperes a vételárhátralék rendezését 1956 április „elsejére", tehát pontosan meghatározott (fix) napra vállalta. Ha azonban ez nem lenne is pontosan meghatározott (fix) teljesítési határidőnek tekinthető, az elállást akkor sem lehetett volna hatálytalannak nyilvánítani. 8