A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)
Általános polgári jogi alapelv az, hogy a jogviszonyban levő felek közül egyik sem tarthatja a másikat túl hosszú ideig bizonytalanságban afelől, hogy a jogával élni kíván-e vagy sem. A felperes 1945 végén visszatért K-re és még ez év októberében visszakapta alperestől az utóbbi által megőrzött bútorait, a perben szereplő ingók kivételével. A felperes számára ekként megmentett bútorok értéke több tízezer forintot tesz ki. Az alperes a perben elfogadható módon igazolta, hogy a bútorok clszálításáért 930 pengő fuvardíjat fizetett ki. A felperes a per során olyan vallomást tett, hogy a forint bevezetése után, tehát 1946 augusztus elsejét követően tárgyalt az alperessel és ekkor kért tőle az alperes fuvardíjat. A felperes ekkor ennek a kifizetését megtagadta anélkül, hogy annak okát adta volna. Abból a tényből, hogy a felperes a fuvardíjat nem fizette ki és tíz éven keresztül az ingóságok visszaadását sem követelte, arra kell következtetni, hogy az alperes fuvardíjkövetelését a perbeli ingóságokkal kívánta kiegyenlíteni. Erre vall az is, hogy az ingóságok kölcsönösen elismert értéke a fuvardíj fejében követelt 1000 Ft-ot és időközi kamatait meg sem haladja. Egyébként is súlyosan méltánytalan és az igazságot sérti a jogerős ítélet, amikor helyt ad a felperes keresetének. A felperes megvárta azt amíg az alperes pénzkövetelésének az érvényesítését az időközben megjelent jogszabályok lehetetlenné tették és minden elfogadható ok nélkül késlekedve, közel 10 év után nyújtotta be keresetét az ellen az alperes ellen, aki igen nagy anyagi értéket mentett meg a számára. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. (1956. V. 4. — P. torv. 20.841jl956.) Kisipari termelőszövetkezetbe bevitt ingók visszakövetelése 44. A kisipari termelőszövetkezetbe bevitt ingóságok kiadása, illetőleg értékének megtérítése iránti perben hozott törvényességi határozat megállapítja a következőket : A hatáskör kérdésében a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 124. sz. állásfoglalását. Ez ugyanis azt mondta ki, hogy a termelőeszközöknek kisiparos részéről történő felajánlásával és a felajánlásnak a hatóság által, történő elfogadásával kapcsolatos ellenértékre vonatkozó igénynek bírói úton való érvényesítését zárja ki az 1954 : 18. sz. tvr. 3. § (2) bekezdése. Az adott esetben azonban nincs olyan államigazgatási jellegű intézkedés vagy jogszabály, amely a perbeli követelés érvényesítését a bíróság hatásköréből kizárná és más eljárásra utalná. A felperes az alperesi ktsz-be történt belépésekor térítés ellenében volt köteles felajánlani termelési eszközeit, s azokat fel kellett értékelni. A bevitt termelési eszközöket az alperes tulajdonul szerezte meg, az ellen54