A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

csökkenti, az árverésen befolyó vételárból ezért az I. r. alperes csak 45%-ban, míg a felperes 55%-ban részesül. Az ügyben hozott törvényességi határozat megállapítja a következőket : Házingatlanra vonatkozó tulajdonközösség megszüntetésének úgy is helye lehet, hogy a bíróság a tulajdonostársak egyikét a másik illetőségének a megváltására kötelezi. Ennek a megoldásnak nem lehet akadálya az, hogy az adott esetben a felperes és az I. r. alperes a házingatlannak Y2—Yz részben tulajdonosai. A bíróságok ezért akkor jártak volna el helyesen, ha az ingatlan forgalmi értékének a megbízható felderítése és a felek körülményeinek beható mérlegelése után feljogosították volna az egyik vagy másik felet, vagy esetleg sorrend megállapításával mindkettőjöket arra, hogy méltányos határidő alatt meghatározott és megfelelő összeg ellenében a másik illetőségét megválthassa. Csak e határidő eredménytelen letelte után lehetett volna a tulajdonközösségnek árverés útján való megszüntetését elrendelni. Arra kell törekedni, hogy árverés csak végső sorban következzék be, mert az árverési vételárat nem kívánírtos tényezők is befolyásolhatják. Számolni lehet ugyanis azzal, hogy a házban bentlakó alperes az ingatlan mindenáron való megszerzése érdekében esetleg túlzott összegű ajánlat megtételére szánja magát. De számolni lehet azzal is, hogy a felek valamelyikének gyengébb fizetőképessége esetén a ház beköltözhet étlen állapotára tekintettel az árverési vevők esetleg túlzottan kedvezőtlen ajánlatot tesznek. Akár megváltás, akár árverés útján történik azonban a tulajdonközösség megszüntetése, a bíróságoknak mindenképpen megbízhatóan fel kellett volna deríteniük az^ingatlan valóságos forgalmi értékét. Ez ugyanis a megváltási ár, de az árverési kikiáltási ár, valamint legalacsonyabb vételár szempontjából is igen fontos. (1957. XII. 5. -* P. törv. 22.090/1957.) Tulajdonközösség megszüntetése természetbeni megosztással. ' 31. A 898 •-öl területű házasbelsőségre vonatkozó tulajdonközösség megszüntetése iránti perében a fellebbezési bíróság a perbeli ingatlant a jelenlegi birtoklásnak megfelelően osztotta meg a peres felek között. Kimondotta, hogy a felpereseket 167 D-öl terület illeti meg, egyúttal az alpereseket értékkülönbözet címén arra is kötelezte, hogy az ítéletben tüzetesen megjelölt összegeket fizessék meg a felpereseknek. E perben hozott törvényességi határozat rámutat a következőkre: A természetbeni megosztás 'elrendelése és az érték kiegyenlítés összegének a megállapítása nem jogszabályellenes. A fellebbezési bíróságnak azonban gondoskodnia kellett volna olyan vázrajz elkészíttetéséről, amely az újonnan kialakítandó ingatlanok határvonalait pontosan és félreérthetetlenül az ítéleti rendelkezéssel összhangban tünteti fel. A telekkönyvi foganatosításra alkalmas vázrajz beszerzése 45