A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

Tulajdonközösség megszüntetésének irányelvei, megváltás. 29. A fellebbezési bíróság a tulajdonközösségnek árverés útjáni megszüntetését rendelte el azzal az indokkal, hogy az ingatlan forgalmi értéke nem állapítható meg határozottan. E döntés ellen beadott törvényességi óvás alapján hozott határozat megállapítja a következőket : A tulajdonközösség megszüntetése iránti perben akár megváltás, akár árverés útján történő értékesítést lát a bíróság helyénvalónak, a forgalmi értéket megbízható módon mindenképpen fel kell deríteni. Árverés esetén ennek a kikiáltási ár megállapítása körében van jelentősége. A kikiáltási árnak a bizonytalan adatok alapján történt megállapítása folytán a másodfokú ítélet megalapozatlan. Jogszabályt is sért azonban a másodfokú bíróság ítélete, mert nem követi az ítélkezési gyakorlatban érvényesülő azt a jogelvet, amely a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban 1128. sz. alatt közzétett határozatából is kitűnik. E szerint főleg olyan esetekben, amikor valamelyik tulajdonostárs a házasingatlanban lakik, a tulajdonközösség megszüntetésének elsődleges helyes módja a megváltás alkalmazása. Árverés esetén ugyanis a bentlakó tulajdonostársat a ház tulajdonban tartásának az érdeke feltehetőleg túlzott ajánlattételre ösztönzi és az így kialakuló vételár nem lesz reális. Az árverés tehát a bentlakó tülajdonostárs érdeksérelmét eredményezheti. A perbeli esetben nem volt akadálya annak, hogy a bíróság a házban lakó tulajdonostársat feljogosítsa a felperesek tulajdoni illetőségének a megváltására. Természetesen ehhez kellő körültekintéssel és megalapozottsággal fel kellett volna deríteni az ingatlanok valóságos forgalmi értékét. Az lett volna a helyes eljárás, ha a forgalmi érték megbízható felderítése után a bíróság feljogosította volna elsősorban az alperest, másodsorban pedig a felpereseket is, hogy megszabott határidő alatt a többi tulajdonostárs tulajdoni illetőségét magukhoz válthassák. Csakis ennek a határidőnek az eredménytelen eltelte esetére lehetett volna úgy rendelkezni, hogy a tulajdonközösség megszüntetése árverés útján történjék. (1958. II. 6. — P. törv. 23.291/1957.) 30. A másodfokú ítélet a felperesnek azt a kérelmét, hogy a társtulajdonos tulajdoni illetőségét magához válthassa, azért nem találta teljesíthetőnek, mert a peres felek egyenlő arányban tulajdonostársak. A tulajdonostárs illetőségének árverésen kívüli magához váltása szerinte csak akkor indokolt, ha valamelyik társtulajdonos tulajdoni aránya túlnyomó, a másik társtulajdonosé pedig aránylag elenyésző és az egyéb körülmények is az árverésen kívüli megváltást indokolják. Az adott esetben leghelyesebbnek az árverésen való értékesítést találta. Az alperesnek az ingatlanban való bentlakása az ingatlan forgalmi értékét 10%-ka] 44