A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

Tulajdonközösség megszüntetésének irányelvei, megváltás. 29. A fellebbezési bíróság a tulajdonközösségnek árverés útjáni meg­szüntetését rendelte el azzal az indokkal, hogy az ingatlan forgalmi értéke nem állapítható meg határozottan. E döntés ellen beadott törvényességi óvás alapján hozott határozat megállapítja a következőket : A tulajdonközösség megszüntetése iránti perben akár megváltás, akár árverés útján történő értékesítést lát a bíróság helyénvalónak, a forgalmi értéket megbízható módon mindenképpen fel kell deríteni. Árverés esetén ennek a kikiáltási ár megállapítása körében van jelen­tősége. A kikiáltási árnak a bizonytalan adatok alapján történt megálla­pítása folytán a másodfokú ítélet megalapozatlan. Jogszabályt is sért azonban a másodfokú bíróság ítélete, mert nem követi az ítélkezési gyakorlatban érvényesülő azt a jogelvet, amely a Leg­felsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban 1128. sz. alatt közzétett határozatából is kitűnik. E szerint főleg olyan esetekben, amikor vala­melyik tulajdonostárs a házasingatlanban lakik, a tulajdonközösség meg­szüntetésének elsődleges helyes módja a megváltás alkalmazása. Árverés esetén ugyanis a bentlakó tulajdonostársat a ház tulajdonban tartásának az érdeke feltehetőleg túlzott ajánlattételre ösztönzi és az így kialakuló vételár nem lesz reális. Az árverés tehát a bentlakó tülajdonostárs érdek­sérelmét eredményezheti. A perbeli esetben nem volt akadálya annak, hogy a bíróság a házban lakó tulajdonostársat feljogosítsa a felperesek tulajdoni illetőségének a megváltására. Természetesen ehhez kellő körültekintéssel és megalapo­zottsággal fel kellett volna deríteni az ingatlanok valóságos forgalmi értékét. Az lett volna a helyes eljárás, ha a forgalmi érték megbízható fel­derítése után a bíróság feljogosította volna elsősorban az alperest, másod­sorban pedig a felpereseket is, hogy megszabott határidő alatt a többi tulajdonostárs tulajdoni illetőségét magukhoz válthassák. Csakis ennek a határidőnek az eredménytelen eltelte esetére lehetett volna úgy rendel­kezni, hogy a tulajdonközösség megszüntetése árverés útján történjék. (1958. II. 6. — P. törv. 23.291/1957.) 30. A másodfokú ítélet a felperesnek azt a kérelmét, hogy a társ­tulajdonos tulajdoni illetőségét magához válthassa, azért nem találta teljesíthetőnek, mert a peres felek egyenlő arányban tulajdonostársak. A tulajdonostárs illetőségének árverésen kívüli magához váltása szerinte csak akkor indokolt, ha valamelyik társtulajdonos tulajdoni aránya túl­nyomó, a másik társtulajdonosé pedig aránylag elenyésző és az egyéb körülmények is az árverésen kívüli megváltást indokolják. Az adott eset­ben leghelyesebbnek az árverésen való értékesítést találta. Az alperesnek az ingatlanban való bentlakása az ingatlan forgalmi értékét 10%-ka] 44

Next

/
Thumbnails
Contents