A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

A vevő alperesek és a felperes, illetőleg I. r. alperes szomszédok ugyan, ebből azonban még nem következik, hogy az 1932. évben a felperes családja körében történtekről olyan meggyőző értesülésük volt, hogy a felperes most támasztott követelésének az alaposságáról tudhattak. Ennek ellene mond elsősorban is az, hogy a felperes — a közvetlenül érdekelt fél — jól ismerte a helyzetet, de jogának érvényesítése végett több mint 20 éven át semmit sem tett. Akkor pedig, amikor a felperes az ingatlan eladását ellenezni kezdte, a vevők az előzmények után azt is feltehették, hogy ez az ellenvetés csak olyan követelés érvényesítését jelenti, amely pénzben keletkezett és pénzben is elégítendő ki. A vevőknek a hosszú időn át fennállott telekkönyvi helyzetre alapított bizalmával létrejött ügyletét tehát nem lehet olyannak tekinteni, amelynek szükségképpen meg kell hátrálnia a felperes igénye előtt. Ezért egyébként hibátlan szerzésük jóhiszemű, a velük szemben támasztott kereset pedig alaptalan. Velük kapcsolatban tehát az elutasító elsőfokú ítéletet helyben kellett hagyni. Abból azonban, hogy a vevők szerzésének megtámadkatatlansága folytán a felperes magára az ingatlanra — megfelelő hányad szerint — termeszeiben nem tarthat számot, egyúttal az is következik, hogy a felperes követelését addig a mértékig, ameddig alapos, az I. r. alperes pénzben lett volna köteles kielégíteni. Abban a kereseti kérelemben pedig, amely az ingatlan telekkönyvi és tényleges szolgáltatására irányul, az ilyen pénzbeli szolgáltatásra átforduló követelést is bennefoglaltnak kell tekinteni. Ennek az igénynek nem áll útjában a 13.100/1948. Korm. sz. rendelet sem, mert az igény pénzbelivé akkor fordult át, amikor az I. r. alperes az ingatlant elidegenítette s különben is az eset a rendelet 4. § (2) bekezdés c) pontja alá esnék. A további eljárásban tehát a kereseti kérelem felett ilyen értelemben kell határozni. (1956. IX. 6. — P. törv. 21.956jl958.) 18. Az ajándékozási szerződésen alapuló tulajdoni igény iránt indított perben hozott, a keresetnek helytadó ítélet ellen beadott törvényességi óvás szerint a perben eljárt bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy az. ajándékozási szerződés teljesítésének a megtagadása a körülményeknek a szerződéskötés utáni lényeges változása folytán egészben vagy részben jogszerű-e. A törvényességi határozat utal arra, hogy az óvás indokolása az ajándékozási szerződés teljesítésének megtagadásával kapcsolatban olyan anyagi jogszabályra hivatkozik, amely ebben az alakban a Ptk. tervezetének 532. §-ában van felvéve s amely — a felperesek álláspontja szerint — feltétlenül, illetőleg minden vonatkozásban élő jognak még nem tekinthető. A Legfelsőbb Bíróságnak nincs ugyan aggálya a kérdéses Ptk. tervezeti szabálynak — adót*" esetekben — már élő jogként való alkalmazhatóságát illetően, de a megállapított tényállást hiányosnak és kiegészítendőnek tartja az alperes jelenlegi személyes viszonyainak — egészségi állapotának, 34