A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

felülépítményből járó illetőségét 4500 Ft-ért váltsa meg. Az ítéletek ellen beadott törvényességi óvás folytán hozott határozat megállapítja a következőket : A peres felek az 1950. szeptember 27-i szerződést olyan helyzetben ' kötötték, amely a később kialakult helyzettől merőben eltér. Akkor a telek tulajdonjogával még egyik fél sem rendelkezett, viszont a felperes is — akárcsak az alperes — a felülépítmények egy részének teljesjogú tulajdonosává vált. Ez az egyenlő helyzet felborult azáltal, hogy az illetékes tanács végrehajtó bizottsága az egész telket kizárólag az alperesnek juttatta. Ez a fejlemény a felperesre nézve azt a hátrányt is maga után vonta, hogy most már a felülépítmények őt illető részéhez fűződő jogát — úgy, mint a telek juttatása előtt — áruba bocsátani nem tudja, hanem valószínűleg csak kedvezőtlenebb feltételek mellett. Az ingatlanra vonatkozóan a peres felek között korábban megvolt anyagi egyensúly-helyzetnek az alperes javára történt eltolódása folytán tehát a felperest a méltányosság követelményeinek megfelelő térítés illeti meg. Ezért nem lehet a szerződésben meghatározott visszavásárlási árat mereven irányadónak tekinteni. A térítés összegének megállapításánál szerepe van egyrészről a felperes méltányos érdekének, amelynek elbírálásához szükséges a felülépítmények időközi értékeltolódásának felderítése, másrészről pedig annak, hogy az alperes elhallgatta-e az 1950. szeptember 27-i szerződést akkoE, amikor az illetékes tanácstól a telekjuttatásban részesült, s ez a hatósági elintézésre kihatott-e, tehát hogy akkor jó- vagy rosszhiszeműen járt-e el. E tényezők kihatásainak kiegyenlítő mérlegelése mellett kell a felperest illető térítés összegét megállapítani. Nem engedhető meg ugyanis az (mert jogsértő lenne), hogy a felek közt az örökbérletű telken levő felülépítményre kötött ügylet esetleges szándékos elhallgatásával az alperes a felperes sérelme árán anyagi előnyhöz jusson. A kikötött „elővásárlási" jog a telek tulajdonjogában történt alapvető és a felek által ja szerződéskötéskor számításba nem vett változás folytán ugyancsak nem lehet alkalmas arra, hogy ebből az alperes — egyébként nem indokolható — anyagi előnyhöz jusson. E két szempont egybevetése után nyilvánvaló, hogy a felperes egyébként megállapítható igényét az 1950. évi „elővásárlási" megállapodás . nem korlátozhatja. (1957. VII. 25. — P. törv. 20.815/1957.) 17. A felperes azon a címen támasztott igényt az I. r. alperes által a II., III. és IV. r. alperesnek eladott ingatlan % részére, hogy az I. r. alperes ezt az ingatlant az első feleségével — a felperes anyjával — fenn. állott házassága alatt megtakarított pénzből vette meg, közvetlenül a felesége halála után* E. perben hozott törvényességi határozat rámutat a következőkre. 3 A törvényességi óvások gyakoriara 33