A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

A 4420/1918. M. E. sz. rendelet az ingatlant elidegenítő szerződése érvényességéhez írásbeli alakot kíván meg. Ehhez képest helytállóan állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy az a szóbeli megállapodás, amely az alperes és a felperes teljhatalmú megbízottja között 1949. év végén, vagy 1950. év elején a perbeli ingatlanra létrejött, a kötelező írásbeliség hiánya miatt érvénytelen. A szerződés érvénytelensége nem ad alapot arra, hogy a bíróság a másik felet érvényes szerződés kötésére kötelezze, vagy hogy a bírói ítélet pótolja az érvényesen létre nem jött szerződést. A kötelező írásbeliségtől eltekinteni azon az alapon sem lehet, hogy a felperes a szerződés írásbafoglalásánál akadályozva volt. Valójában azonban az érvényes szerződés megkötésének emiatt akadálya nem is volt, mert a felperes öccsét bízta meg ügyeinek az intézésével. Minthogy az alperes a felperes megbízottjának az anyósa, a családon belül minden lehetőség megvolt az érvényes vételi szerződés megkötésére. A felperes szabadulása után sem szorgalmazta nyomban a szóbeli megállapodás írásbafoglalását és az ingatlan megvételének a végleges rendezését. Az alperesnek az az eljárása, hogy a vételárnak évekkel azelőtt történt felvétele után nem hajlandó az ingatlant szerződéssel a felperesre ruházni, vele írásbeli szerződést kötni, a jóhiszeműséggel valóban nem egyeztethető össze. Az ingatlan elidegenítésére vonatkozó szóbeli szerződés érvénytelenségének azonban az a következménye, hogy az eredeti állapotot kell helyreállítani, vagyis mindegyik szerződő fél köteles a másiknak visszaadni azt, amit a szerződés alapján kapott. Helytállóan emelte ki az óvással megtámadott határozat, hogy az eredetileg érvénytelen adásvételi szerződés okiratba foglalásának utólagos megtagadása egymagában nem olyan jogellenes magatartás, ami kártérítésre kötelezne. (1957. X. 12. — P. törv. eVn. 21.277/1957.) Tulajdonjog bekebelezése. 15. A megyei tanács eladta a szerződésben megjelölt lakóházat H. J.-nak és feleségének. » A tulajdonjog bekebelezése körül támadt jogvitában hozott törvényességi határozat a következő megállapításokat tartalmazza : A Tkrts. 82. §-ának b) pontja értelmében a bekebelezés alapjául szolgáló okiraton a felek aláírását két tanú aláírásával igazoltatni kell. Az, ügyletkötésben szereplő államhatalmi szerv részéről, ha az okiratot a szervnek az erre feljogosított vezetője írta alá és pecsétjével is ellátta, ez az igazolás nem szükséges. A vevők részéről, akik magánszemélyek, az aláírást tanúkkal ez esetben is igazoltatni kell. Erinek hiányában nem lehet a tulajdonjog bekebelezését elrendelni.