A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

ként majdnem teljesen felépült az egy szobát, konyhát, előszobát és éléskamrát magában foglaló alápincézett ház. Amikor a ház már lakhatóvá vált, abban a peres felek együtt laktak. Az életközösségnek 1956 elején történt megszűnésekor a lakásból az alperes eltávozott, s így abban ma már csak a felperes lakik egyedül. A felperes a közös szerzés alapján tulajdoni igényt támasztott keresetében a házingatlan % illetőségére. E perben hozott törvényességi határozat indokolásából : A telekkönyvileg feljegyzett elidegenítési tilalom jogi hatása lényegében azt jelenti, hogy addig, amíg a feljegyzés törölve nincs, a telekkönyvi tulajdonos tulajdonjoga — annak érdekében, akinek javára a tilalom feljegyzést nyert — nem csorbítható s ennélfogva a tulajdonjog harmadik személy javára sem egészben, sem részben telekkönyvileg be nem jegyezhető. A telekkönyvi hatóság az ilyen tilalom alatt álló ingatlanra tulajdonjogot harmadik személy javára be nem kebelezhet. Ha tehát a másodfokú bíróság a felperes kereseti igényét — az elidegenítési tilalom törlésétől függően — jogszerűnek találta, a per tárgyalását fel kellett volna függesztenie mindaddig, amíg elbírálást nem nyer a felperesnek az a fellebbezési kérelme, amelyet az elsőfokú államigazgatási hatóságnak az elidegenítési tilalom törlése iránti kérelmet elutasító határozata ellen nyújtott be. Szó lehetett volna arról is, hogy a bíróság hívja fel a felperest olyan engedély beszerzésére, mely szerint az illetékes államigazgatási szerv (a házhelyet juttató hatóság) hozzájárul ahhoz, hogy a tulajdonjog — a Magyar Állam javára feljegyzett elidegenítési tilalom ellenére — a bíróság ítéletétől függően az ő (felperes) javára telekkönyvileg bekebeleztessék. Abban a kivételes esetben ugyanis, ha az illetékes hatóság ehhez hozzájárul, a feljegyzett elidegenítési tilalom nem akadálya annak, hogy az érintett ingatlan tekintetében meghatározott személy javára tulajdoni változás álljon be s az telekkönyvileg is bejegyezhető legyen. Ilyen hozzájárulás hiányában azonban az elidegenítési tilalmat figyelmen kívül hagyni nem lehetett volna. A Legfelsőbb Bíróságnak hasonló természetű perekben követett gyakorlata (B. H. 1956. évi 3. szám 1237. számú jogeset) szerint a huzamos időn át házasságon kívül együttélő élettársak között külön bizonyítás nélkül is mód nyűhat a közös szerzés megállapítására. E joggyakorlat azonban az ilyen felek egyikét sem zárja el annak bizonyításától, hogy őt a közösen szerzett vagyontárgyból az ellenérdekű félnél nagyobb hányad illeti meg. (1958. VII. 10. — P. törv. 21.622J1958.) Ingó dolog tulajdona. 7. Az ingó kiadása iránt indított perben hozott törvényességi határozat a következő megállapításokat tartalmazza : 24