A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)
évét betöltötte volna, havi 400 Ft nyugdíjából élne, amiből a felperesre havi 200 Ft esnék. A másodfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság elnöke a törvényesség érdekében óvással támadta. A törvényességi óvás alapos. A kárért felelős személy általában a károkozás idejének megfelelő kárt köteles megtéríteni. Tehát a károkozás idejének megfelelően kell megállapítani, hogy a károsult milyen kárt szenvedett. Életjáradék összegének a meghatározásánál figyelembe kell venni azokat a jövőbeli változásokat is, amelyeknek bekövetkezése időbelileg is már előre teljes bizonyossággal megállapítható. Aminek a bekövetkezésével azonban így előre számolni nem lehét, azt a kártérítés mértékét csökkentő vagy súlyosbító tényezőként figyelembe venni nem lehet. Nem lehet tehát számítási alapul venni azt, hogy ha a felperes férje élne, korához képest nyugdíjat élvezne, hanem az elhalálozása előtti átlagos keresetéből kell kiindulni és figyelembe kell venni mindkét fél megélhetési körülményeit is. (1955. V. 16. — P. törv. 20.891/1955.) Felügyeletre szoruló gyermek károkozásánál a szülő jelügyeleti kötelességének vizsgálata A bíróság jogerőre emelkedett ítéletében az alperest kártérítésre kötelezte azért, mert az alperes gyenge szellemi képességű, 15 éves gyermekét felügyelet nélkül hagyta, és a gyermek által elhajított kő (amellyel valakit meg akart dobni) eltalált és összetört egy 15 literes, szesszel teli üveget. Az üveg és a szesz a felperesé volt. A bíróság által megítélt kártérítés ezek ellenértéke. A gyermek anyja (az alperes felesége) a tárgyaláson előadta, hogy gyermeke, aki a kárt okozta, elmebeteg, gyenge felfogású, írni-olvasni sem tud és 1953. decembere óta gyógypedagógiai intézetben van. Jogszabály, hogy a szülő felügyeletre szoruló gyermekére felügyelni köteles és felel az ilyen gyermek által másnak jogellenesen okozott kárért. E felelősség alól azonban mentesül? ha felügyeleti kötelességének megfelelt, vagy ha a kár a felügyelet kellő gyakorlása esetén is bekövetkezett volna. Annak az elbírálásában, vajon felügyeleti kötelességének megfelelt-e az, aki kiskorúság és elmebeli vagy testi fogyatkozás miatt felügyeletre szoruló gyermekére a törvénynél fogva felügyelni köteles, nem lehet figyelmen kívül hagyni egyrészt a kötelezettnek életkörülményeit, másrészt azt, hogy a felügyelet gyakorlása megvalósulhat már azáltal, hogy a kötelezett megtette mindazokat az intézkedéseket, amelyek miatt az általános életfelfogás szerint a kiskorú vagy fogyatékos elméjű károsító tevékenységének a lehetőségét kizártnak kell tekinteni. A bíróság ezeket a körülményeket nem vizsgálta. Alapos tehát a legfőbb ügyész törvényességi óvása. 74