A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

Az ellátási szerződésnek a felbontása tehát indokolt, az pedig a szoros összefüggés folytán azt is magával hozza, hogy az arra való tekintettel kötött örökösödési szerződés sem tartható fenn. Ezért a felek között létrejött szerződést fel kell bontani. A szerződés felbontásának következményeként azonban hivatalból kell intézkedni az eredeti állapot helyreállítása tárgyában is. (1954. IX. 1. — P. törv. 22.045/1954.) A szerződés létrejötte és az előszerződés A magánosan élő alperes elhatározta, hogy eladja házasingatlanát. A FIK illetékes kirendeltségének is megbízást adott 45 000 Ft-os ármegjelöléssel és úgy, hogy ebből 5000 Ft-ot azonnal kell fizetni, míg a vételár többi részét 500 Ft-os havi részletekben. A felperes tudomást szerzett erről és tárgyalásba bocsátkozott alperessel. A szóbeli tárgyalás során a felek közt 52 000 Ft vételár alakult ki akként, hogy a felperes 5000 Ft vételárelőleget fizet, a hátralékot pedig havi 500 Ft részletekben törleszti. Utóbb az alperes nem volt hajlandó a felperes által írásba foglalt adásvételi szerződést aláírni és elállott az ügylettől. Az 5000 Ft vételárelőleget az alperes bírói letétbe helyezte, a felperes pedig letétbe helyezte a közben esedékessé vált havi 500 Ft vételár részleteket. A felperes az alperest tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okirat kiadására kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek érvényes előszerződést kötöttek. Az alperes szándéka azonban arra irányult, hogy az ingatlan eladása fejében eltartása pénzben vagy természetben egész életére biztosítva legyen. Az volt a feltételezése, hogy az értékállandóságot biztosítják és hogy a felperesnek megvan az anyagi fedezete. A végleges szerződés megkötése előtt azonban kiderült, hogy valorizációs kikötésnek nincsen helye, továbbá hogy nincs biztosíték arra, hogy a felperes képes lesz-e a havi 500 Ft vételárrészlet fizetésére. A fellebbezési bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a másodfokú bíróság ítélete ellen a törvényesség érdekében óvással élt. A Legfelsőbb Bíróság felfogása szerint : a felek ingatlant elidegenítő ügyletet kívántak kötni, amelynek lényeges feltétele volt az alperes pénzbeni vagy természetbeni szolgáltatással való eltartása. A per adatai szerint az alperes a felperes által is tudottan bizonytalankodott a tartás célzott biztosítása és ezzel kapcsolatban a vételárrész63