A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

zett ház — illetve lakás — helyreállítási követelésének a kérdése is. A két követeléssel, részleteiben, külön-külön kell foglalkozni. A felperes mint mostohagyermek keresetét általában átadta, illetve átengedte a mostohaanyjának, aki azt a felperes állítása szerint gyűjtögette és ez is segítségére volt a felperes mostohaanyjának abban, hogy a házasingatlant (fele részét) megszerezhesse. A mostohaszülő és mostohagyermek közötti kapcsolat ugyan nem szorosan vett családjogi viszony, de kétségtelenül vannak családjogi vonásai is. Így a Csjt. 62. §-a meghatározott terjedelemben kölcsönös tartási kötelezettséget ír elő a mostohaszülő és a mostohagyermek egymás közötti viszonylatában. A 13.110/1948. (III. 24.) Korm. sz. rendelet alkalmazása szempontjából tehát az olyan követelést, amilyen a mostohaanya házvételéhez való hozzájárulásból támasztott kereseti követelés, családi viszonyból eredőnek [a rendelet 4. § (1) bek. ej pontja] lehet minősítem. Minthogy pedig a felperesnek ez a követelése akkor vált érvényesíthetővé, amikor olyan helyzet állott elő, amely mellett a felperes igényének egyéb módon (az ingatlanrész átruházása útján) való kielégítésére már nem számíthatott (1953. április 2.) helytállónak fogadható el az az álláspont, hogy az idézett rendelet 4. §ának (3) bekezdése szerinti érvényesítési határidő a perindításkor (1953. június 5.) még nem telt el. (1955. VII. 4. — P- törv. 21.303/1955.) Kamat A Legfelsőbb Bíróság elnöke a kölcsön és vételárelőleg visszafizetése tárgyában rendelkező ítélet ellen a kamat felől hozott döntés miatt óvást emelt. Az óvás alapos. A kamatok elévülnek, ha a hitelező azokat három esztendő alatt nem követeli. Az elévülési idő annak az esztendőnek a végével kezdődik, melyben a kamatok jogilag követelhetők lettek volna. A bíróságnak az a döntése jogszabályt sért, amellyel az 1883 : XXV. tv. 19. §-a szerint számítandó három évnél régebbi időre eső kamatot is megítélt. A 4360/1949. (XII. 30.) M. T. sz. rendelet 1. §-a értelmében 1949. évi december hó 30. napjától a bírói úton érvényesíthető kamat legmagasabb mértéke évi 6%. Ehhez képest az F/2, alatti okiratban foglalt kikötés alapján évi 6%nál magasabb kamatot megítélni nem lehetett volna. A kikötés nélkül járó kamat mértéke évi 5%. A felperes az F/3, alatti okiratban kamatot nem kötött ki. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az Elvi tanács az Elvi 5122/1952. XI. 18. sz. határozatával lényegében változatlan szöveggel hatályban tartotta a Polgári-jogi Határozatok Tárában 460. szám alatt felvett elvi határozatot. Eszerint pedig a hitelező, ha igényének érvényesí52