A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

sült. A kényszerhasznosításra kiadott hasonló minőségű földek után a megmunkáló kat. holdanként 140 kg búzabért tartozott fizetni. A felperes tehát az őt megillető kb. fél hold ingatlan után tulajdonképpen az őt megillető búzabértől esett el, amely kb. 70 kg-ot tesz ki. A felperes énnek a megfizetését az ingatlant nem tilos önhatalommal, hanem hatósági intézkedés alapján hasznosító alperestől jogszerűen igényelheti, de többet nem. (1955. X. 27. — P. törv. 22.264/1955.) Szövetkezeti minta-alapszabály értelmezése birtokvédelemnél Az óvás abból indult ki, hogy a II. r. alperes a peres ingatlan birtokába került, ez pedig — minthogy a II. r. alperes termelőszövetkezeti tag — azzal a következménnyel jár, hogy a birtokában tartott ingatlan is bekerült a termelőszövetkezet állományába. Az óvás szerint ez a következmény az 1070/1953. (XI. 12.) M. T. sz. határozattal megerősített termelőszövetkezeti mintaalapszabálynak abból a megállapításából következik, hogy a termelőszövetkezet közös gazdálkodási területéhez tartozik a tagok tulajdonában, haszonbérletében, vagy bármilyen címen tényeleges használatában levő minden föld. Ez a felsorolás azonban jogszerű birtoklási címek megemlítésével kezdődik, nem lehet tehát feltenni, hogy a teljesség kedvéért használt „bármilyen cím" a minden jogcím nélküli, a körülményekhez képest önkényes és jogellenes birtokbahelyezkedésekre is kiterjedő megjelölés kívánt lenni. Emellett kétségesnek kell tartani azt is, hogy a termelőszövetkezetek hajlandók volnának-e hibásan szerzett birtokra is alkalmazni a mintaalapszabály említett pontját, csupán azért, mert a jóhiszeműség és jogszerűség természetes követelményével számoló szöveg nem tartotta szükségesnek külön is hangsúlyozni, hogy az önhatalmúlag, vagy egyéb jogellenes módon szerzett birtoklást ebből a szempontból nem tekinti birtoknak. Különösen visszás volna a,,bármilyen cím" alá oda vonni a jogellenes birtokbahelyezkedéseket azért is, mert a 3/1953. F. M. sz. rendelet 4. §-a egyenesen el is tiltotta a haszonbérelt ingatlan további haszonbérbe adását, vagy részes művelés alá való bocsátását. A II. r. alperes tehát akkor, amikor mégis társult az I. r. alperessel, különös jogszabályt is sértett. Abban az esetben pedig, ha valóban termelőszövetkezeti tag volt — amint az óvás felteszi —, tulajdonképpen szembekerült még a termelőszövetkezet munkarendjével is. A termelőszövetkezetben hasznosítandó munkaerejének egy részét ugyanis elvonta a termelőszövetkezettől, amikor a közös munkában való részvétel helyett másutt vállalt és elég jelentékeny időt kívánó munkával igyekezett külön keresetre szert tenni. (1955. XII. 2. — P. törv. 22.547/1955.) 39