A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

lanba ez idő szerint ténylegesen nem költözhetik be. Ilyen értékesítés lehetőségétől az alperest nem lehet megfosztani. Ennek a kisebb valószínűségére tekintettel azonban helyénvaló annak a hozzáadása, hogy ha az említett feltétellel kitűzött bírói árverésen az ingatlan a beköltözhető ingatlan forgalmi értékéért nem talál vevőre, akkor nem tűzhető ki újabb árverés úgy, hogy ezt az ingatlant most már a be nem költözhető ingatlan alacsonyabb vételáráért is el lehet adni, hanem a felpereseket fel kell jogosítani arra, hogy ebben az esetben az alperes ingatlanilletőségét a beköltözhető ingatlanra vonatkozó forgalmi érték megfelelő hányada ellenében magukhoz válthassák. A fellebbezési bíróság tehát a jogszabályokat nem helyesen alkalmazta akkor, amikor a bírói árverést ilyen korlátozás nélkül engedte meg, és a felpereseket másodlagosan a leírt módon való magukhoz váltásra nem jogosította fel. (1955. X. 22. — P. törv. 22.536/1955.) A Legfelsőbb Bíróság IX. sz. polgári elvi döntése OJyan mezőgazdasági ingatlanok, mezőgazdasági ingatlanon levő épületek, mezőgazdasági felszerelési tárgyak, vagy bármilyen egyéb vagyontárgyak tekintetében, amelyek államigazgatási szerv intézkedése következtében (államigazgatási szerv jóváhagyásával) kerültek termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok, vagy állami gazdaságok, mezőgazdasági gépállomások tulajdonába, birtokába, vagy használatába, sem a volt tulajdonos, sem más személy a termelőszövetkezettel, termelőszövetkezeti csoporttal, állami gazdasággal és mezőgazdasági gépállomással szemben semminemű igényt nem érvényesíthet. Az ilyen igényt tartalmazó keresetet a bíróságnak idéző végzés kibocsátása nélkül el kell utasítania. (Bírósági Határozatok, 1954. 5. szám.) Birtok. Birtokvédelem Birtokper házassági vagyonjogi perré alakulása A peres felek házastársak voltak. Házasságuk 1925. február 25-től 1950. október 12-ig állott fenn. Az életközösség úgy szakadt meg közöttük, hogy a felperest 1934 júniusában elmegyógyintézetbe szállították, onnan 1940. május 22-én távozott gyógyultan, és már nem tért vissza feleségéhez az alpereshez. A perbeli házingatlan a felperes nevén áll, s a felperes annak birtokba adatására kéri kötelezni az alperest. Az ítéletek megállapítása szerint a telket a felperes még a házasságkötés előtt vette, a házépítés pedig 1934-ben — vagyis a házasság és az életközösség fennállása alatt — kezdődött, a már korábban beszerzett 3* 35