A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

anyaggal, s a felperesnek az elmegyógyintézetbe történt bevitele után fejeződött be. Az ingatlan birtokában ettől kezdve mindig az alperes volt. Az alperes azzal védekezett, hogy a házat nem a felperes, hanem ő építtette a saját pénzén, vagyis a különvagyonából. A háború után pedig ugyancsak ő állíttatta helyre. A másodfokú bíróság ítélete szerint, ha való is az alperes védekezése, ez nem biztosíthat számára sem birtokot, sem tulajdont, legfeljebb megtérítéshez lehet joga. E házassági vagyonjogi igénynek a vizsgálatába azonban — amint az ítélet mondja — a másodfokú bíróság nem bocsátkozhatott, mert eziránt az alperes az elsőfokú eljárásban nem támasztott viszontkereset et, másodfokú eljárásban pedig már nem lehet viszontkeresetet emelni. Ez a döntés jogszabályt sért. A Legfelsőbb Bíróság elnökének óvásában is idézett jogszabály szerint ugyanis, ha valaki másnak a telkén a tulajdonos tudtával épít és az építmény értéke nagyobb a telek értékénél, megszerzi az épület tulajdonát a telekével együtt, s köteles a telek értékét megtéríteni. A házassági életközösség alatt készült épület a házastársi vagyonközösségbe tartozik, és ha az építkezés valamelyik házasfélnek az épületnél kisebb értékű különvagyonhoz tartozó telkén történt, a telek a nála értékesebb épület jogi sorsában osztozik, és értékének a különvagyon részére való megtérítése ellenében a közös vagyonba olvad. A kereseti ház a felek házassági együttélése alatt épült és esetleg többet ér mint a telek. Jogszabályt sért továbbá az óvással megtámadott ítélet még a következő okokból is : Az alperes említett védekezése következtében ez a per puszta birtokperből házassági vagyonjogi perré vált : a volt házasfelek vagyonközösségének és külön vagyonának a szétválasztására szolgáló perré. A peres felek — a volt házasfelek — családi vagyonjogi helyzetének a rendezése nélkül nem lehet eldönteni kit illet a kereseti ingatlan birtoka. A felek között fennállott vagyonközösség miatt ugyanis a felperes tulajdonát egymagában nem igazolja az ő javára szóló telekkönyvi bejegyzés, az idegen telken való építkezésről szóló már idézett jogszabálynál fogva, amely — az előadottak értelmében — akkor is érvényesül, ha a házasfelek szerzeménye növekszik ilyen építkezés álted. Jogszabályt sért a másodfokú bíróságnak az az állásfoglalása is, hogy az alperesnek legfeljebb pénzbeli megtérítéshez van joga, mert a házastársi vagyoni illetőség — a felek házasságának megszűnésekor hatályban volt jogszabályok szerint — elsősorban természetben adandó ki. Téves a másodfokú bíróságnak a hivatkozása arra is, hogy az alperesnek szóban forgó igénye érvényesítése végett viszontkeresetet kellett volna támasztania. A perbevitt jog érvényesítésének lehetősége nem függ attól sem, hogy a házassági bontóperben a felek érvényesítették-e vagy fenntartották-e ebbeli jogukat. Ezt az igényt a felek az elévülési határidőn belül bármikor érvényesíthetik, akár történt róla említés a házassági bontóperben, akár nem. H954. VI. 16. — P. törv. 21.481/1954.) 36