A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

Avégből tehát, hogy az engedély felől döntő hatóság a felek kölcsönös nyilatkozatának alapján határozhasson, lehetővé kell tenni annak ítéleti megállapítását, mi volt a tartalma az engedélyezés végett benyújtott, de az előzetes intézkedések során elkallódott megállapodásnak. Ha ilyen ítéletet nem lehetne hozni, ez azt jelentené, hogy a hatóság nem foglalkozhatna azzal az üggyel, amelyben az állásfoglalást nem kívánja megtagadni, de amelyben a dolog természete szerint számot tart arra, hogy döntés előtt megismerje a felek szándékát. A megállapítás érdekében tehát pernek helye lehet, (1956. III. 29. — P. törv. 20.608/1956.) Haszonélvezeti jogból folyó igény megítélése Az olyan természetű vitás kérdéseket, amilyenek ebben a perben felmerültek, az anyagi jog határain- belül még ebben az esetben is a józan életfelfogásnak megfelelően kell eldönteni, ha a jogérvényesítésnek nincsenek olyan akadályai, mint az alperesség kellő megszervezésének elmaradása. Helyes alkalmazása esetén az anyagi jog mindig módot ad arra, hogy az ítélet megfeleljen a helyes életszemléletnek. Az apa és fiú közötti perben ennek a szempontnak különös mértékben kell érvényesülnie. Az alperes az eddigi adatokból kivehetően a szükség hatása alatt, a hatóság engedélyével lakássá alakította át a feleségével közös tulajdonban levő telken álló istállót. Ha ebbe a lakásba beleköltözött, vagy jogos lakásigényének a kielégítése érdekében a lakás elfoglalása elkerülhetetlen : a felperes haszonélvezeti joga csak az alperes lakáshasználati jogának a biztosításával érvényesülhet. Ez más szóval azt jelenti, hogy a felperes követelése pénzbeli követeléssé változik, s haszonélvezeti joga alapján csak úgy és csak annyit követelhet, amennyit bérbeadás esetén mástól kaphatna. A pénzbeli követeléssé való átváltozás mellett szól, hogy az eddigi adatok szerint a felperesnek nincs olyan érdeke, mely nagyobb nyomatékkal kivánná meg az istálló-használatot, mint amilyen nyomatékos az alperesnek az az érdeke, hogy a saját költségén átalakított istállót lakásként használhassa. A használati érték megállapítása esetén figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felperes részére annak idején istállóra, tehát nem lakásra vonatkozó haszonélvezeti jogot kívántak biztosítani. Az átalakítás, a befektetés által előállott nagyobb hasznosság tehát a felperes követelését nem növelheti. A perben keletkezett ítéletek mindezekre nem voltak tekintettel, ezért a legfőbb ügyész alapos óvása következtében módot kellett adni arra, hogy a felek vitáját az anyagi jogot helyesen alkalmazó ítélet döntse el. (1955. XI. 25. — P. törv. 23.170/1955.) Megjegyzés : Lásd még Kötelmi jog, egyes szerződések, adásvétel, csere c. részt. 1955. V. 9. — P. törv. 21.028/1955. 29