A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

Tulajdonszerzés ráépítéssel A felperes anyai örökrésze fejében a peres ingatlan 1/4 részének a tulajdonát kérte megítélni. Az alperesek — a felperes testvérei — azzal védekeztek, hogy az ingat% lanon még anyjuk életében három házat építettek a saját pénzükből, és a ráépítés folytán az egész ingatlan tulajdonát megszerezték. A felperes ezzel szemben előadta, hogy az alpereseknek nem is volt módjukban sajátjukból építkezni, mert az építkezés idejében anyjukkal együtt osztatlanul kezelték a vagyonközösségben levő földeket, az építkezéshez egy lebontott ház anyagát is felhasználták és az építkezés részben az egész család és a szomszédok segítségével, úgynevezett kaláka alapon történt. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapítása szerint a házak építését az alperesek végezték, ők fogadták fel a munkásokat és fizették a munkadíjakat. A szívességi munkákat később viszonozták. A házadómentességet is részükre adta meg a pénzügyi hatóság. A felülépítmények értéke többszörösen meghaladta a telek értékét s így az alperesek a telek tulajdonát a ráépítéssel megszerezték. A másodfokú bíróság szerint a tulajdonszerzés szorosan véve csak a felülépítmény alatt levő telekrészre vonatkozik. Ezért közbenső ítélettel kimondotta, hogy az örökhagyó nevén álló ingatlanok természetben kijelölendő részéből 14 rész jutalék tulajdonjoga törvényes öröklés jogcímén a felperest illeti. Ezt az ítéletet a legfőbb ügyész törvényességi óvással támadta meg, mert a ráépítés önmagában nem eredményezhet tulajdonszerzést. A bíróságoknak szerinte vizsgálni kellett volna, hogy az alperesek rendelkeztek-e az építkezéshez szükséges összeget biztosító vagyonnal, jövedelemmel és ezt tényleg az építkezésre fordították-e. Nem állapított meg a bíróság tényállást arra sem, hogy az új építkezésnél a lebontott ház anyagából mit használtak fel, s nem értékelte több tanúnak azt a vallomását, hogy az örökhagyó ismételten kijelentette, hogy három házat építtetett, amelyekből valamennyi gyermekét részesíteni kívánja. — Az óvás alapos. A bírói gyakorlat szerint ugyan az a személy, aki idegen telekre jóhiszeműen, vagy a tulajdonos tudtával, de tiltakozása nélkül építkezik, a telek tulajdonjogát megszerzi, amennyiben a felülépítmény értéke a telek értékét meghaladja, de ezt a szabályt családi kapcsolatban álló személyeknél feltétlenül alkalmazni nem lehet. A kérdés elbírálásánál esetleg örökjogi (köteles rész, özvegyi jog stb.) szempontokat is figyelembe kell venni. A bíróságok nem tisztázták a felperes által előadott körülményeket és az óvásban felhozottakat. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott ítéleteket hatályon kívül helyezte. (1955. XI. 5. — P. törv. 22.753/1955.) 24