A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

haszonszerzés volt a közvetlen célja. Még inkább indokolt ennek a vizsgálata a népi demokratikus viszonyok között. Rámut atott arra, hogy a fodrászműhely nem szórakozóhely ; látogatottsága egyéb tényezőktől kiszolgálás szakszerűségétől, a környékbeli hasonló üzletek számától stb.) függ és ilyen üzleteknél a rádió alkalmazása nem jár olyan kimutatható előnnyel, amely az ott hangszórón keresztül közvetített műsoros előadások után fizetendő szerzői jogdíjjal arányban állana. A legfőbb ügyész közlése szerint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium, valamint a Könnyűipari Minisztérium vezetői az óvással egyetértenek, viszont a Népművelési Miniszter az óvással megtámadott ítéletben elfoglalt jogi álláspontot helytállónak tekintette. A Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa a következő álláspontot foglalta el : A bírói gyakorlat és a jogi szakirodalom kifejtése szerint a színmű, zenés színmű vagy zenemű rádió útján való közlésére adott engedély elvileg nem foglalja magában szükségképpen a műnek hangszóró útján — a családiasság, háziasság keretein túlmenő — nyilvános előadására vonatkozó jogot is, hanem ehhez az 1921 : LIV. tv. 49. §-ára is tekintettel, külön (önálló) engedély kell. Ezt az elvet azonban nem lehet mereven alkalmazni és érvényre juttatni. A hangszórók terjedésével ugyanis a nyilvános előadás a rádió útján való közlés rendeltetésszerű felhasználásává vált. Ebből folyóan — amint ezt a bírói gyakorlat kifejtette — annak általában való megnehezítése a Magyar Rádió közérdekű közművelődési és oktatási, nevelési céljának megvalósítását veszélyeztetné. Ezzel kapcsolatosan figyelembe kell venni azt is, hogy a szerzők a tapasztalat szerint műveiknek közművelődési vagy oktatási célokra való nyilvános előadását rendszerint ingyenesen megengedik. Ezekre tekintettel a bírói gyakorlat azt az álláspontot foglalta el, hogy az előrebocsátott elvi alapon nyugvó szabályt a fontos közérdekek által megszorított értelmezéssel, akként kell a gyakorlatban alkalmazni, hogy a rádió útján való közlés engedélyezése esetében a közlendő műnek hangszórón keresztül történő nyilvános előadásához való jogot is átengedettnek kell tekinteni, kivéve, ha a nyilvános előadásnak anyagi haszonszerzés a célja. A rádió útján közölt zeneműnek hangszórón való előadásánál tehát a szerzői jog megsértése szempontjából az elbírálás alá kerülő esetekben azt kell vizsgálni, hogy a nyilvános előadás ilyen célból, anyagi haszonszerzése céljából történt-e. Itt nem az a döntő, hogy a hangszóró működtetése és az anyagi haszon között az okozati összefüggés a valóságban kimutatható-e. Elegendő, ha ennek az adott körülmények között megvan a komoly gyakorlati lehetősége és alaposan lehet következtetni arra, hogy a hangszóró mű21