A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

Az arra illetékes szerv által hozott, az a határozat, amely az alperes felszámolását mondotta ki és az alperes további működéséhez az engedélyt a felhívott okokból nem adta meg, egyértelmű a feloszlatással. A feloszlatott egyesületek egyes vagyoni viszonyainak rendezéséről szóló 231/1950. (IX. 7.) M. T. sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a feloszlatott egyesülettel (egyesületi jellegű tevékenységet folytatott személyegyesüléssel) szemben keletkezett követelést csak a rendelet rendelkezései szerint lehet érvényesíteni. Az ilyen követelések érvényesítése iránt folyamatban levő mindennemű eljárást és annak költségeit meg kell szüntetni. A 2. § pedig arról rendelkezik, hogy akinek a rendeletben megjelölt jogcímen (ezek közé tartozik a szolgálati viszonyból eredő járandóság is) a feloszlatott egyesülettel szemben követelése áll fenn, igényének kielégítését a Pénzintézeti Központnál 30 nap alatt benyújtandó bejelentéssel kérheti. A 73/1954. (XII. 4.) M. T. sz. rendelettel módosított 3. § szerint a bejelentett követelések kielégítése tárgyában a pénzügyminiszter az egyesület felett a főfelügyeletet ellátó miniszterrel egyetértésben határoz. A felhívott rendelkezések szerint tehát a felperesek a feloszlatott alperesi alkotóközösséggel szemben esetleg fennálló követeléseiket bírói úton nem érvényesíthetik. (1955. VIII. 22. — P. törv. 22.434/1955. Hasonló értelemben rendelkeznek a P. törv. 22.481/1955. és P. törv. 22.482/1955. határozatok is.) Szerzői jogvédelem A Szerzői Jogvédő Hivatal pert indított az alperes Fodrász KTSZ ellen amiatt, hogy az alperes a kezelésében levő üzemeiben — a rádió útján — engedély nélkül nyilvánosan előadott olyan zeneműveket, amelyek szerzői jogi oltalom alatt állanak. Az alperes azzal védekezett, hogy a szerzői jogvédelem nem a hallgatókra, hanem a rádióra, mint intézményes előadóra rója a szerzői jogdíj megfizetésének kötelezettségét. Kétségbe vonta, hogy a fodrászüzem nyilvános üzemnek volna tekinthető az előadás és a szerzői jogdíj szempontjából. A megyei bíróság az alperest szerzői jogdíj valamint kártérítés fizetésére kötelezte azzal az indokolással, hogy a fodrászüzemek az üzemeltetési idő alatt a közönségnek nyitvaálló helyek, és így az ott engedély nélkül történő zenéltetés az 1921 : LIV. tv. különösen annak 18. §-a szerint a keresetet megalapozza. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet lényegileg helybenhagyta. Ezt az ítéletet a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében óvással támadta meg. Hivatkozott arra, hogy már a felszabadulás előtti bírói gyakorlat (938. EH) szerint is a rádióműsornak hangszóró útján való közvetítéséért csak akkor kellett szerzői jogdíjat fizetni, ha az előadásnak anyagi 20