Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

70 Segédszemélyzet. 57. §. 376. Az üzlet tulajdonosának személyében beállott változás nem; jogosítja fel az alkalmazottat arra, hogy az előbbi tulajdonostól a felmondási időre járó illetményét követelhesse akkor is, ha az uj tulajdonos őt ugyanezen javadalmazás mellett alkalmazásában megtartotta, mert ebben az esetben az esetleges korábbi felmondás hatálya megszűnt. (Curia 1903 szeptember 30. 859/1902. sz.) _____ 377. Az alkalmazott a felmondási idő alatt csak ugyanabbanfa hatáskörben köteles szolgálatot teljesíteni, a melyben a fennálló szerződés értelmében szegődtetett. Kir. tábla: Felperes beismerte, hogy a közte és alperes között fennállott szolgálati szerződés értelmében, alperest gyárvezető igazgatókép alkalmazta és,beismerte azt is, hogy 1898. évi február hó 10-én M. F.-t tette meg gyárvezető igazgatójává, ezt bizta meg az igazgatói teendők ellátásával és az E) alatt csatolt levél szerint alperesnek csak az uj igazgató bevezetése után mondott fel. A felmondás mellett elbocsájtott alkalmazott a felmondási időre járó illetményeit rendszerint csak akkor követelheti ugyan, ha a felmondó irányában a szerződésben kikötött szolgálatait a felmondási idő alatt is teljesiti ; minthogy azonban felperes maga beismerte, hogy alperestől azt a szolgálati hatáskört, a melynek betöltésére ez a köztük fennállott szerződés értelmében kötelezve és jogositva volt, a felmondás alkalmából megvonta és ekkép őt a további alkalmaztatása tekintetében olyan helyzetbe hozta, a mely az alperes, mint önállóan rendelkező gyárvezető alkalmaztatásának meg nem felelt, ezzel a tényével felperes maga tette lehetetlenné, hogy alperes eddigi szolgálatát teljesíthesse ; másnemű szolgálatokat teljesíteni pedig nem tartozott. Ezekből következik, hogy alperes annak ellenére, hogy a felmondás után felperes gyárában többé nem működött, a felmondási időre járó pénzbeli illetményeit felperestől jogosan követeli. Curia : Indokaiból helvbenhagyta. (Curia 1902 november hó 12. 81/1902. sz.) . 378. Az ipartörvény 97. §-nak rendelkezéséből, a mely szerint egyfelől a főnöknek segédje irányában, ha ezt törvényes ok nélkül bocsátotta el, a felmondási időre járó illetményére nézve feltétlen fizetési kötelezettsége van megállapitva, másfelől pedig ki van mondva, hogy a segédnek ezt az illetményét a főnök szolgálatból való kilépése előtt köteles kiadni, nyilvánvaló, hogy a segédnek a felmondási időre járó illetménye nincs függővé téve a kártérítéshez való igény érvényesithetésének feltételeitől, hanem az a segédet a törv. alapján végkielégítésül feltétlenül megilletvén, az elbocsátás tényével azonnal esedékessé válik. (Curia 1897 január I. G. 346/96. Azonos 755/1900. 1157/896. sz.) 379. A felmondási időre járó díjazás a segédet nem kártérítés, hanem törvénynél fogva illetvén, az a körülmény, hogy a főnök hívására vissza nem jön, vagy máshová szegődik el, nem érintheti ebbeli jogát — mert az ipartörvény 97. §-a szerit a segédnek igénye lévén még a kilépés előtt, a felmondási időre járó illetményét követelni, a kilépés után előállott