Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Segédszemélyzet. 57. §. 69 368. Ha az utazói minőségben felfogadott kereskedelmi alkalmazott utóbb üzleti segéd minőségében alkalmaztatik és az alkalmaztatását elfogadja, csak a segédet megillető felmondásra van igénye. (Curia 1898 június 21. G. 97. sz.) 369. Az egyéni czég tulajdonosa által engedélyezett hat havi felmondási idő nem kötelezi az utóbb közkereseti társasággá alakult czéget. (Curia 352/1894. sz.) 370. Ha a szolgálatadó szerződésellenesen csak minden második héten akar segédének alkalmazást adni, ez felmondással egyenlő hatályú. (Curia 536/1892. sz.) ' 371. Ha a segéd a szolgálatból azonnal távozott, ő tartozik bizonyítani, hogy a főnök neki felmondott. (Curia 69/1892. sz.) 372. Az a jogi érvelés, hogy a kereskedelmi törvény 57. §-ának rendelkezése szerint a felmondásnak megtörténtével már a szolgálati szerződés megszűntnek tartandó, jogszerű alappal nem bir, mert a törvényszakasz, illetve az annak helyébe lépett 1884 : XVII. t.-cz. 92. §-a rendelkezése szerint a felmondás esak olyan időhatározmányra vonatkozik, a melynek feltétele alatt a szolgálati szerződés felbontható, de annak magában véve még a szerződést megszüntető hatálya nincs. (Curia 1897 április 21. G. 48. sz.) 373. Az ipartörvény 99. §-a értelmében annak meghatározására, hogy mely iparossegédek tartoznak a fontosabb teendőkkel megbízott segédek közé, csakis az iparhatóság és nem az ipartestület békéltető bizottsága is illetékes. (Curia 1900 május 9-én. 2697. sz.) 374. Annak meghatározása, hogy mely segédek tekintendők fontosabb teendőkkel megbízottaknak, az 1884: XVII. t.-cz. 99. §-ának utolsó pontja szerint az iparhatóság hatáskörébe tartozván, az első bíróság a Budapest székesfőváros IX. ker. elöljárósága mint iprahatóságnak az első birósághoz 1897. február 17. 2602. sz. a. intézett átirata alapján felperest helyesen tekintette a fontosabb teendőkkel megbizott iparossegédek közé tartozónak. (Curia 1899 október 10-én. 1063/899. sz.) 375. Felperes három havi felmondási időre járó illetményének hátralevő részét követeli alperestől, ki gyárát eladta s a kinek jogutódja felperest üzletvezetői minőségben tovább is alkalmazta s felperes illetményét tehát a felmondási időre is kifizette. Felperes ennek folytán keresetével elutasittatott, mert a gyár tulajdonosának személyében történt változás nem jogositja őt fel arra, hogy kétszeresen helyezze követelésbe ugyanazon időre fizetését, annál kevésbé, mert felperes mint üzletvezető a gyárban továbbra is alkalmazásban maradt és az által, hogy az alperes jogutódja felperest az alperestől átvett üzletben előbbi minőségében és korábbi fizetése mellett tovább alkalmazta, az alperes által tett felmondás hatálya megszűnt. (Curia 1896 szeptember 3. 776/1895. sz.)