Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Segédszemélyzet. 55. §. 65 beni módosítása nem bír azzal a hatálylyal, mintha az eddig fennállott takarékpénztár megszűnt és helyébe egy uj intézet alapult volna, s nincs jogosítva a segélydij fizetését megtagadni. (Curia 1904 deczember 15. 637/1904. V. sz.) 344, Az, hogy egy kereskedő valakit kereskedelmi alkalmazottnak felfogad, szorosan véve kereskedelmi ügyletnek nem tekinthető, és igy arra nézve a kereskedelmi törvény 27-3. §-ának az a rendelkezése, hogy a kötbér összege semmi korlátozásnak alávetve nincs, alkalmazást nem nyerhet, a miért a kikötött kötbér, ha az aránytalanul magas, a biróság által megfelelően mérsékelhető. — Az, hogy közelebbről mi az érdek, a minek biztosítására a kötbér kiköttetett, és hogy ehhez az érdekhez mérten a szerződésileg megállapított kötbér aránytalanul magas, és ha igen, a megfelelően mérséklendő kötbér összegileg mit tesz ki, ténykérdés. (Curia 1904 szeptember 20. I. G. 143/904. sz.) 345. A segéd 6 heti próbaideje nem 42 napban, hanem iy2 hónapban állapítandó meg. (Curia 1895 február 21. 123/95. sz.) 346. Üzleti segéd jogköréhez nem tartozik, hogy egy másik bár alája tendelt alkalmazottnak valamely árunak saját szükségletére való elvitelét megengedje. (Curia 1894 január 26. 1257/92. sz.) 347. A munkabér magasságának — mint a kereslet és kinálattól, a munkás ügyességétől, a munka minőségétől és egyéb körülményektől függőnek — megállapítása, mindenkor a munkaadó és a munkás közötti szabad egyezkedés tárgyát képezi. Nyilt kifejezést adott ennek az iparosokra és segédeikre vonatkozólag az ipartörvény 88. §-a. Ebből kifolyólag oly előleges megállapodások, melyek által a munkaadók birság terhe alatt kötelezik magukat, hogy munkásaiknak tekintet nélkül azok ügyességére, munkaképességére és az esetleg változható viszonyokra, eleve megállapított munkabért fognak bizonyos időn át kiszolgáltatni, mint olyanok, melyek nemcsak a munkaadónak, hanem a munkásoknak is szabad elhatározását és szerződési szabadságát korlátozzák, kötelezőknek nem tekinthetők. (Curia 1889 október 4. 3297. sz.) 348. Az ipartörvény 88. §-a nem alkalmazható kereskedősegédekre. Curia: A keresk. törvény 55. §-a ugyanis az ipartörvény ott felhívott fejezeteinek rendelkezéseit a keresk. törvényben foglalt eltérésekkel mondja a kereskedelmi személyzet szolgálati viszonyainak elbírálásánál irányadónak, miből következik, hogy az ipartörvény azon intézkedései, melyek a keresk. törvény idevágó intézkedéseivel összhangzásba nem hozhatók, a kereskedő és segéd személyzete közötti viszonyra nem is alkalmazandók ; ilyennek tekintendő pedig az ipartörvény fentebb idézett 88. §-ába foglalt azon intézkedés, mely szerint a szerződés, ha a felek máskép nem egyeztek, csak egy heti próbaidő eltelte után válik kötelező erejűvé, mely nyilván a napi vagy hetibér mellett felfogadott szoros értelemben vett iparossegéd személyzetre való tekintettel állapittatik meg, mely azonban a rendes havi fizetés mellett szerződött kereskedelmi Grecsák : Magyar Döntvénytár. IX. 5