Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Kereskedelmi czégek. 20. §. l'J ítélőtábla: Panaszlott a tárgyaláson beismerte, hogy kérelmezőnek F. G.-vel szemben követelése van. A csatolt társasági szerződés szerint pedig panaszlott F. Gr.-et, a ki megelőzőleg az övéhez hasonló üzletet folytatott, társul vette maga mellé s ez átadta neki 18.417 K. 18 f. értékű, de 13.891 K. 61 f. tartozással terhelt ingó javait. A becsatolt leltárban pedig kérelmezőnek 1921 K. 60 f. iránti követelése is felvéve van. Tekintettel a kereskedelmi törvény 20. §-ára és tekintettel a fentebb emiitett társasági szerződésre, kérelmezőnek követelése a panaszlottat is terheli stb. Curia : indokaiból helybenhagyta. (1900 október 30. 1321 /900. sz.) 101. Az üzlet tulajdonosa, illetve az, aki tűri, hogy valamely üzlet az ő nevében folytattassék, a neve alatt folytatott üzletben felhasznált áruk vételáráért akkor is felelős, ha az árukat meg nem rendelte és azokat át nem vette, sem az áruk megrendelésére és átvételére annak, aki az üzletet folytatja, külön meghatalmazást nem adott. A házastársi viszony megállapítja annak bizonyítékát, hogy a feleség tudott arról, miszerint az ő neve alatt férje üzletet folytat. (Budapesti tábla. 1904. II. G. 124. sz. 1904 november 17.) 102. A férj üzletét és czégét nejére ruházta át, ő maga pedig mint czégvezető működött az üzletben, a miért is akkor, mikor a férj mint czégvezető egy a régi czég átruházása előtti időből keletkezett váltókövetelés fenállását beismerte és annak kifizetését igérte, nem idegen, visszteher nélküli tartozás, hanem a czéget már az átruházás előtt terhelt tartozás megfizetését vállalta el; amely tartozásért a czég, illetve annak jelenbeni tulajdonosa felelős. (Curia 1904 deczember 15. 176/1904. sz.) 103. Abban az esetben, a midőn a nő átveszi és saját czége alatt folytatja a férje üzletét, de a férj azt tovább vezeti és a férj minden értesítés nélkül tovább vásárol ugyanattól a kereskedőtől, a kitől ezelőtt is vásárolt és a férj a fizetések eszközlésekor nem jelenti ki, hogy azok az utóbbi árutételekre történnek, ugy az eladó jogosítva van a fizetéseket a régi, csak a férjet terhelő tételekre fordítani és a nő az üzletébe jutott ujabb árutételek kifizetését nem tagadhatja meg. (Curia 1899 május 24. 5918. 1898. sz.) 104. A keresk. törvény 20. §-ának rendelkezéséből nem|következik, hogy az átvevő az átruházó ellen külön lefolytatott pernek költségeit is megtéríteni tartoznék. (Curia 1899 július 19. 748. sz.) 105. Tévesen hivatkozik felperes e tekintetben a keresk. törvény 89. §-ára, mert e szakasznak azon rendelkezéséből, hogy a ki valamely fennálló közkereseti társaságba lép, a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagokkal egyenlően felelős, sem közvetlenül, sem joghasonlatosságánál fogva nem következik, hogy egy újonnan keletkező közkereseti társaság a társasági tagok korábbi üzleti tartozásaiért felelni tartozzék. (Curia 1895 február 13. 1902/893. sz.) 2*