Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

148 Betéti társaság. 132—133. végrehajtást szenvedő tényleges birlalatába, tulajdonjogát egyenesen fentartotta addig is, mig annak megállapított értéke neki időszakonkinti részletekben meg nem fizettetik ; ez a körülmény tehát jogilag kizárja azt, hogy az a vagyon felperesnek mint kültagnak betétjéül tekintessék. Ezeknél fogva nem ütközik anyagi jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely felperesnek az illető szempontból ama vagyon iránti igényre kereshetőségi jogát megállapította. (1903 február 25. G. 557/1902. sz.) 133. §. A társasági üzletvezetés a személyesen felelős tagot vagy tagokat illeti. A kültag az üzletvezetésre sem jogositva, sem kötelezve nincsen és a beltagoké nak az üzlet vezetésére vonatkozó cselekvényeit tiltakozásával nem gátolhatja. 643. A kereskedelmi törvény 77., 132. és 133. §-ai szerint nincs kizárva az, hogy a betéti társaságnak ne valamennyi tagja legyen az üzletvezetéssel megbízva és igaz ugyan, hogy az A) alatti okirat szerint eredetileg Kovács Imre is fel volt jogositva arra, hogy az alperesi társaság czégjét együttesen jegyezze, azonban ez is változást szenvedhetett; az üzletvezető és könyvvezető ügyköre pedig egymástól különböző. (Curia 1903 október 20. G. 500/1903. sz.) 644. A betéti társaságnak az üzletvezetésre egyedül jogosított beltagjának az üzlet rendes fogalma körén kívül eső eselekvénye is kötelezi a betéti társaságot, ha nem bizonyittatik, hogy a beltag saját nevében járt el, és ha másrészt bizonyittatik, hogy cselekvénye a betéti társaság érdekében történt. Curia: ítéletének vonatkozó indokolásában az elsőbiróság helyesen fejtvén ki, hogy felperes a kereseti összeget az alperes czég beltagjának megőrzés végett átadta, az a további kérdés igényel megoldást, hogy a kereseti összegért terheli-e az alperes csődtömeget, a melynek K. Ignácz egyedüli beltagja volt, felelősség vagy sem. E részben nem lévén vitás az, hogy K. Ignácz az alperes betéti társaságnak az üzletvezetésre egyedül jogosított tagja volt, ebből folyóan az vélelmezendő, hogy a nevezett K. Ignácz a felperestől megőrzés végett átvett összegeket az alperes társaság nevében vette át, ezzel a vélelemmel szemben pedig az alperesnek állott volna kötelességében bizonyítani, hogy a nevezett K. Ignácz ezeket az összegeket nem a társaság, hanem saját nevében vette át, a mit azonban az alperes nem bizonyított. Az alperes társaságnak felelősségét tehát K. Ignácz beltagjának e tekintetbeni cselekvényeért annyival inkább meg kellett állapítani, mert elfogadva az alsóbiróságok ítéleteiben foglalt ténymegállapítást, a Curia is a S. E. T. 64. §-a alapján bizonyítottnak fogadja el azt a körülményt, hogy az üzletvezetésre jogosított K. Ignácz beltag a felperes által neki őrizetül átadott pénzeket az alperes társaság czéljaira fordította, a mely körülmény pedig az alperes betéti társaságnak ezen összegért való felelősségét a felperes irányában kétségtelenül megállapítja stb. (1901 május 7. 373/901. sz.)