Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

144 Közkereseti társaság. Curia : A R. B. volt közkereseti társaság ellen. 1896. szeptember 17-én s igy ennek a társaságnak az E) alatti czégjegyzék-kivonat szerint 1896. június 1-én közzétett megszűnése után 12236/1896. sz. a. inditott kereset az elévülést sem a közkereseti társaság, sem a czégtagok ellenében nem szakitotta meg, mert a közkereseti társaság az emiitett kereset, megindításakor már nem létezvén, akkor már perbe vonható nem volt, a czégtagok ellen pedig az emiitett kereset nem is intéztetett. (1900 május 18. 294. sz.) 637. A közkereseti társaságból kilépett tag részére a társaságban benn maradt vagyoni betétének kifizetése iránt a többi tagok részéről vállalt kötelezettség is az elévülés szempontjából a keresk. törvény 121. §-ának tekintete alá esik. Curia: A midőn az alperes és Zs. P. az A) alatti okirat tartalma szerint a felperesek jogelődjének kilépése következtében ezzel szemben fennálló jogviszonyukat szabályozták, azt a jogviszonyt állapitották meg, melynek folytán a kilépő felperesi jogelőd és a továbbra is fennállott Zs. P. és társa czég közkereseti társaság létesült. Ebből következik, hogy azt a kötelezettséget is, a melyet az A) alatti okirat 5. pontjában az alperes és Zs. P. közösen a felperesek jogelődje irányában ennek a társas üzletbe befektetett 30.000 frt A^agyon betétje visszafizetése iránt, az ottan kitüntetett módozatok mellett, elvállaltak, nem saját személyükben, hanem mint a társas czégnek beltagjai vállalták el. Ennek a kötelezettségnek a társaság nevében történt elvállalására mutat a szerződő feleknek az a kifejezett rendelkezése, hogy a felperesek jogelődjének 30.000 frt vagyonbetétje első sorban a társaságnak kiint levő követeléseinek behajthatóságához képest ezekből, s a mennyiben ezek befolynak, volt kielégitendő és a fizetés teljesítésének véghatárideje 1873. június. 1-ére, tehát éppen arra az időre határoztatott meg, a mikorra a 2. pont szerint a társas üzletnek felszámolása is tervbe vétetett, mert a fizetés módozatainak ekként történt meghatározásából nyilvánvaló a feleknek az a szándéka, hogy a felperesi jogelőd kielégitése magának a társaságnak vagyonából történjék. Ezek szerint tehát az A) alatti alapján a felpereseknek jogelődje vagyonbetétjének visszafizetése iránt az alperes és Zs. P. mint a Zs. P. és társa czégnek beltagjai által elvállalt kötelezettség alapján egyedül az ezen czég alatt folytatott közkereseti társaság ellen szerezvén követelési jogot, ennek a társaságnak hitelezőjévé vált s igy e szerződés alapján felperesnek sem szerezhettek jogelődjük jogán az alperes ellen oly követelési jogot, a mely ennek személyes kötelezettségén alapulván, függetlenül érvényesíthető attól a jogviszonytól, a melyben állott az alperes beltagi minőségénél fogva az adós közkereseti társasághoz. Az a követelési jog- azonban, a mely a felpereseknek jogelődjét vagy onbetétj ének visszafizetése iránt az 5. a. szerint még 1875. évben a czégjegyzékből kitörölt Zs. P. és társa czég egyes beltagjai ellen ezeknek magánvagyonára nézve megillethette, a felperesek által az alperes ellen ennek a keresetnek 1897. április 9-én történt meginditása időpontjáig a törvény által a magánjoginál rövidebbre szabott, elévülési időtartamának eltelte következtében már elenyészett; mert habár az A) alatti kiállítása idejében, valamint a Zs. P. és társa czégnek a czégjegyzékből 1875.