Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)
A tulajdonjog. 87 246. A visszavásárlási jognak zálogszerződéssé való minősítése helyt nem foghat. Budapesti tábla: Az A) alatti egyezség szerint felperes és nejének 15 év múlva 108 frt lefizetése mellett jogában állana az általuk eladott ingatlanságokat alperestől visszaváltani. Ezen jogi alapra fektetve, felperest feltétlenül el kellett utasítani. Eltekintve attól, hogy a tizenöt esztendei határidő még le nem járt, az A) alatti egyezség a korábbi tulajdonátruházás ellenére oly jogviszonyt akar létesíteni, a mely mint ingatlannal űzött zálogos szerződés az ősiségi nyilt parancs 19. §-a szerint tiltott és törvénytelen. (Curia: Az A) alatti szerződésben felperes részére visszavásárlási jog lévén kikötve: az zálogszerződésnek nem minősithető, következőleg arra nézve az ősiségi nyilt parancs 19. §-a alkalmazást nem nyerhet. Törvény nem áll útjában annak sem, hogy a szerződésben kikötött visszavásárlási jogot felperes saját személyében érvényesithesse. 1888 január 11-én 4341/1887. sz. a.) 247. A visszavásárlási jogot eladó egy harmadik személylyel szemben csak annyiban gyakorolhatja, a mennyiben az a nyilvánkönyvbe be van jegyezve. A visszavásárlási jog mint alapjában dologi jog minőségét csak a telekkönyvi bejegyzés által nyervén meg, ily jognak az előjegyzése is csak kifejezett bejegyzési. engedély alapján rendelhető el. (Budapesti Ítélőtábla 1892 október 25-én 7182. sz. a.) 248. Az osztrák polgári törvénykönyv 1070. §-a értelmében a visszavásárlási jog az örökösökre át nem száll. Azon megszorításnak sincsen helye, hogy a visszavásárlási jog csupán bizonyos eleve meghatározott évek lejárta után gyakorolható. (Curia 1885 február 5-én 8498. sz. a.) 249. A visszavásárlási jog az eladót csupán élte fogytáig illeti, mely joga sem az örökösre, sem másra át nem ruházható. A visszavásárlási jognak az Örökösre való átháramlása magával a nyilvánkönyvi intézménynyel sem egyeztethető össze. Budafesti tábla: Az osztrák polgári törvénykönyv 1070. §-a, mely az ideiglenes törvénykezési szabályok 21. §-a értelmében ezen telekkönyvijog megszerzését czélzó perben alkalmazandó, határozottan akként rendelkezik, hogy a visszavásárlási jog az eladót csupán élte fogytáig illeti, mely jogát sem az örökösökre, sem másra át nem ruházhatja. A törvény ezen határozott rendelkezése tehát kizárja azt, hogy felperesek, mint az eladó jogutódai, az állítólag kikötött visszavásárlási1, tehát személyes jogot érvényesíthessék, még ha különben sikerült volna is bizonyitaniok, hogy ez a feltétlen és megszorítás nélküli örök adásvételi szerződés létrejötte után kiköttetett. Tekintve végre azt, hogy a visszavásárlási jognak az örökösökre való átháramolása magával a nyilvánkönyvi intézménynyel sem volna összeegyeztethető, még ha a fentidézett törvény nem rendelkeznék is oly határozottan, a mely minden