Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

78 A tulajdonjog. 216. A tulajdonost az eset kivételével, ha a tényleges birtokos birtoklása a tulajdonos tényén alapszik, a tulajdonát képező ingatlannak birtoka is megilleti. (Curia 1891 június 10-én 9062/1890. sz. a.) 217. Tulajdonos a tulajdonát képező ingatlan birtok és használatba adását törvényszerüleg követelheti. (Curia 1885 október 14-én 2997. sz. a.) 218. A tulajdonostárs jogosan követelheti, hogy tulajdoni jutaléka erejéig birtoklásban is részesittessék. (Curia 1886 április 6-án 6986. sz. alatt. — Azonos határozatok: Curia 1886 április 7-én 924. sz. a. Curia 1890 január 14-én 4857. sz. a., mindkét esetben a szerzés jóhiszeműségének feltevésével.) 219. A telekkönyvi tulajdonos rendszerint jogositva van bekebelezett tulajdonát képező ingatlannak birtoklását is követelni, de meg nem illeti őt e jog akkor, ha a tulajdonjogot rosszhiszeműen szerezte. Curia: Jóllehet a telekkönyvi tulajdonos rendszerint jogositva van bekebelezett tulajdonát képező ingatlannak birtoklását is követelni, ezen jog azonban nem illeti meg azon tulajdonost, a ki ellenében a per során a tulajdonjognak rosszhiszemű szerzése bizonyittatik. A jelen perben tehát, miután alperes azzal védekezett, hogy felperesek a H) alatti adásvételi szerződéskor már tudták, még pedig magától az eladótól, hogy a kereseti ingatlanok előbb másnak eladattak, tehát vétel tárgyát nem is képezhetik, első sorban tehát ezen kifogás valóságától kellett a per kimenetelét függővé tenni és miután e részben más bizonyiték fel nem hozatott, a kinált és elfogadott főeskü volt a fentebb szövegezett formában alkalmazandó. (1890 január 14-én 4857. sz. a.) 220. A tényleges birtok, ingatlan javaknál, a telekkönyvileg bejegyzett tulajdonost illeti, és a birtok iránt folytatott perben a tulajdonjognak miként történt szerzése a per eldöntésénél figyelembe nem jöhet. Curia, mint legfőbb Ítélőszék: Felperes keresetében, habár azt tulajdon keresetnek nevezi is, nem a tulajdonjognak birói Ítélet általi megállapítását, hanem határozottan azt kérelmezte, hogy alperesek köteleztessenek a verseczi 603. számú telekjkönyvben 13009. helyrajzi szám alatt felvett szőlőt néki átengedni, illetőleg birtokába bocsátani, ezen kérelmével elutasítandó volt azért, mert a verseczi 603. számú telekjkönyv tanúsága szerint az érintett szőlő 13009. helyr. sz. alatt a telekkönyvezés alkalmával alperesek — mint tulajdonosok — nevére lett bejegyezve, ily helyzetben mindaddig, mig a telekkönyvi állapot maga utján meg nem változtatik, alperesek lévén tulajdonosokul tekintendők, őket a per alatti szőlőnek felperes birtokába leendő bocsátására annál kevésbbé lehetett kötelezni, mert azon kérdés megbirálása, vájjon a telekkönyvezés a létezett tulajdon és birtoklási viszonynak megfelelőleg, eszközöltetett-e ? a telekkönyvi kiigazitás perutra tartozik. (1872 január 13-án 82. sz. a.)