Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

48 A birtok és a birtokvédelem. Tábla: Felperesek keresetüket arra alapítják, hogy Alsó-Lajosmizse és Bene pusztán 306 jogosult részére a legelőilletőség egy tagban méretvén ki, az ezen legelőilletőséghez jogosítottak 1869. évben B. szerint egymás közt akként szerződtek, hogy azon területet legelőül közösen fogják használni, ennek folytán felperesek, kik a fentebb jelzett szerződési jogviszonyba szintén beléptek, a többi közös birtokosokkal a kérdéses 2022 hold területű legelőt egy tagban osztatlanul 1869. évtől kezdve folyton használták, mignem 1885. évben alperes bizonyos részleteken építkezvén, árkot ásatván s több holdnyi területet felszántván, ezen részleteket a közös használat alól elvonja. Jogkérdések elbírálása a sommás visszahelyezési per körén kivül esvén, a B) alatti szerződésből a szerződő felek által származtatható igények e perben elbírálás tárgyát nem képezhetik: a miért is azon szerződés valódisága és azon kérdés, vájjon azon szerződés eredetije létezik-e, vájjon az évekkel ez előtt megszüntettetett-e vagy érvényben van-e, e perben perdöntő körülménynek nem tekinthető. A sommás visszahelyezési perben vizsgálat tárgyát csupán az képezi, vájjon felperes birtokában volt-e az állítólagos megháboritás előtt azon dolognak vagy jognak, melybe magát visszahelyeztetni kéri s fennforog-e alperes részéről birtokháboritási tény. Felperesek azon állítását, hogy a kérdésben forgó területen a legelőilletőség minden egyes birtokosnak elkülönítve adatott ki s a telekkönyvben kizárólagos tulajdonául vétetett fel, kétségbe nem vonván, önként következik, hogy az összes birtokosok az egész területnek, mint közösnek birtokában nem voltak, s igy a terület birtokába való visszahelyezést sem az összes bitokosok nem követelhetnék, sem azok közül egyesek nem követelhetik. Kérdés még, vájjon felperesek a B) alatti szerződésből származtatott s állítólag annak alapján gyakorolt legeltetési jog birtokában voltak-e ? Felperesek alperesnek erre vonatkozó tagadásával szemben tanukra hivatkoztak, a kihallgatott tanuk vallomásai azonban felperesek birtoklását nem bizonyítják. Ezek szerint a felperesek által folytatott joggyakorlat bizonyítva nem lévén, s a B) alattin alapuló gyakorlat egyesek részéről már évekkel előbb megbontatván, a sommás visszahelyezésnek alaptételei hiányzanak. Curia: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1887 augusztus 24-én 6375/1887. sz. a.) — Ugyanígy Curia: »Tekintve, hogy a per során kihallgatott tanuk vallomása által felperesnek kizárólagos birtoklása s használata bizonyítva nincs; tekintve, hogy felperesnek néhai atyja s II. rendű alperes férje, K. Béla hagyatékának tárgyalásakor 1880 július hó 29-én felvett jegyzőkönyv is azt tanúsítja, hogy felperesnek örököstársai a hagyatéki vagyon jövedelmeire az özvegyi jog korlátozása végett zárlatnak elrendelését kérték, e szerint felperesnek a keresetben megnevezett erdőrészben teljes kizárólagos használati joga nem is lehetett, ennélfogva felperes sommás visszahelyezés iránti keresetével az alsóbiróságoktói eltérően elutasítandó volt. (1890 márczius 7-én 9758. sz. a.)