Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

A birtok és a birtokvédelem. 39 88. A kerítés falának magasabbra való építése nem képez birtokháboritast. Pozsonyi tábla: A felperes jegyzőkönyvileg előterjesztett és a per során nem módosított keresete szerint birtokában az által állitja magát megháborítottalak, hogy az ő és az alperesek telke közt létező válaszfalnak felemelésével az alperesek házának födeléből foglalást tettek. Curia: a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. A másodbiróság Ítélete főleg azért volt helybenhagyandó, mert alperesek abban, hogy a kérdéses határfalat — eme fal eredeti fekvésének és irányának megtartásával felemelhessék, csak köztekintetekből, avagy az esetben volnának akadályozhatok, ha velük szemben a szomszéd telek tulajdonosát szolgalmi jogok illetnék; minthogy pedig a felperes azt nem is állította, hogy ily irányban szolgalmi jogot gyakorolt, avagy hogy a határfalnak eredeti fekvése és iránya a felemeléssel változott: felperes eme fal felemelt részeinek lebontását visszahelyezési per utján kellő alap nélkül szorgalmazta. (1894 április 19-én. 9816/1893. sz. a.) 89. Felhívás a birtokkal való felhagyásra, önmagában véve, még nem birtokháboritás. Curia: A tényleges birtok, illetve joggyakorlat védelmére szolgáló sommás visszahelyezési perben vizsgálat és eldöntés tárgya csak az lehet, vájjon felperesek voltak-e azon jognak tényleges gyakorlatában, melyben a kereseti előadás szerint megháboríthattak s fenforog-e alperesek részéről háboritás ténye. Alperesek a tárgyalás során beismerték ugyan, hogy a telepitvényeseket felhívták, hogy a legelőről állatjaikat távolítsák el, tagadták azonban, hogy állatjaikat a legelőről elhajtották volna s kijelentették, hogy a telepitvényesek a felhívás daczára az uradalmi birtokon legeltettek és legeltetnek. Felperes ezzel szemben kereseti azon előadását, hogy alperesek a telepitvényesek marháit, lovait, és sertéseit 1890 május 19-én a legelőről kizárták s arról visszahajtották, nemcsak nem bizonyította, hanem alperesek azon előadását, hogy a telepitvényesek a tilalom után is állatjaikat folyton az uradalmi birtokon legeltették és legeltetik, hallgatással mellőzte^ Nem szenved ugyan kétséget, hogy valamely jog gyakorlatától való eltiltás is képezhet már birtokháboritást s az illető, ki a jog gyakorlatától eltiltatott, a visszahelyezés szorgalmazhatása végett nem tartozik bevárni, hogy a jog gyakorlatában tettleg erőszak alkalmazásával akadályoztassék, hogy azonban a birtokháboritás ténye megállapítható legyen, a tilalomnak oly módon^ kell nyilvánulnia, hogy az alkalmas legyen a jogosítottat az addig folytatott gyakorlat abbanhagyására bírni, ez azonban nem forog fenn akkor, midőn az illető jogosított a tilalom daczára a jog gyakorlatát minden további akadályoztatás nélkül folytatja. Midőn tehát felperes nem vonta kétségbe alperesek azon állítását, hogy a somodori telepitvényesek a tilalom daczára állatjaikat az ura-