Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

A birtok és a birtokvédelem. 37 letet alperes a saját udvara területével egyesítve, felperes birtokában megháborította volna: felperes tartozott volna tehát bizonyítani vagy azt, hogy a kerítést közösen használták a szomszédok, vagy azt, hogy alperes a kerítésen túllévő területet birtokába vette. E nélkül az alperes és jogelődei által kizárólag használt kerítés lebontása felperes ellenében birtokháboritást nem képez, mert saját birtokával alperes szabadon rendelkezhetett és felperesnek nincs joga arra, hogy alperestől követelje, miszerint felperes érdekében a kerítést fentartsa. Joga van felperesnek arra, hogy saját területén kerítést állítson s azt fentartsa, de az alperes által bírt kerítés visszaállítását az 1802: XXII. és 1807: XVI. t.-cz. értelmében nem követelheti. Ezért kellett felperest elutasítani. (Curia helybenhagyja 1893 szeptember 28-án 9602. sz. a.) 79. A mesgyevonal önhatalmú beültetése birtokháboritást képez. (Curia 141/1889. sz. a.) 80. Tulajdonostársnak ama ténye, hogy a másik tulajdonostárs elköltözése előtt közösen birtokolt ingatlanokon volt termést beszedte és magáénak tartja, birtokháboritásnak nem tekinthető. (Curia 1892 deczember 9. 11287. sz. a.) 81. Tévesen községi tulajdonul telekkönyvezett, tényleg azonban egyesek tulajdonát képező s általuk birtokaránylag használt közös legelőnek az egyénenkénti használat alul községi képviselőtestületi határozat folytán történt elvonása visszahelyezési perrel orvosolható birtokháboritást képez. (Curia 1889 június 15-én 3620. zs. a.) 82. Nem képez birtokháboritást, ha a szántóföld minden harmadik évben ugarba esik és ezen szolgalmi gyakorlat alapján marhacsapásba vétetett a szántóföld. Járásbíróság: A tanuk vallomásaival beigazoltatott, hogy M. városában az ugarozási és marhacsapási állapot régi gyakorlaton alapul s mint ilyen a nevezett város elöljárósága által a város közönsége részére régi szokás alapján gyakoroltatik, de beigazoltatott az is, hogy ezen ugarozási gyakorlat hatósági intézkedések folytán vagy birtokrendezés utján időközben nem lett megszüntetve és a fentnevezettt anuk vallomásai szerint ezen régi ugarozási gyakorlat alapján a felperesi szántóföld is minden 3 évben ugarba esik, illetőleg marhacsapásnak használtatik. — Curia: helybenhagyja, mert a kihallgatott tanuk vallomása szerint M. város határában az ugaroltatás akképpen gyakoroltatott, hogy a határnak egyes részeiben fekvő földek csak minden harmadik évben estek ugar alá, ezen minden három évben visszatérő gyakorlat mellett tehát felperes abból, hogy az ugaroltatás közötti időben, vagyis az állítólagos megháboritást előzőleg földjét egy évnél hosszabb időn át békésen használta, jogokat nem meríthet s jelesül nem követelheti azt, hogy a három évi időközben ugar alá vont földjének használatában ezen tehertől mentesen helyeztessék vissza. (J. 1890. 30. sz. a.)