Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

444 Telekkönyvi rendtartás. 73. A telekkönyv kiigazítása el nem rendelhető, ha a perben bizonyittatik, hogy a kiigazítás tárgyául szolgáló ingatlant a helyszíneléskor felvett birtokos a helyszínelés előtt szerződésileg megszerezte s e részben egészen közömbös az indok, mely a szerződés megkötésére alkalmul szolgált, tehát közömbös az is, hogy a szerződés színlelt volt-e, ha a szerződés érvénytelenítését a magát sértettnek állító fél a helyszínelés előtt nem eszközölte. (Curia 1528/1879. sz.) 74. A telekkönyvi felvétel a tulajdonjog tekintetében bizonyítékul nem szolgál, ha kimutattatik, hogy a helyszíneléskor tulajdonosként bejegyzett fél az ingatlan után haszonbért fizetett. (Curia 1871 deczember 15 8126. sz.) 75. Ha a helyszíneléskor az ingatlannak hitbizományi minősége ki nem tüntettetett, ez kiigazítási keresettel csak abban az esetben orvosolható, ha kimutattatik, hogy a hitbizomány már a helyszínelést megelőzően jogszerűen fennállott. (Curia 1889 deczember 12. 6513. sz.) 76. A telekkönyvezés előtt történt építkezés ténye s az a körülmény, hogy az építő fél a telekkönyvezés alkalmával az építmény tényleges birtokában volt, nem elegendő bizonyíték arra, hogy a terület, melyen az épületek állanak, az épülettulajdonos tulajdonát is képezi, s ennélfogva oly esetben, ha a helyszíneléskor a telek és épület osztott tulajdonként vétettek fel, a kiigazítást kérő épülettulajdonos tartozik a területhezi tulajdonjogát beigazolni. (Curia 3146/1871. sz.) 77. Ha kimutattatik, hogy a helyszíneléskor tulajdonosként felvett személy, gyámi minőségét felhasználva, saját nevére vétette fel a gyámoltja ingatlanát, a telekkönyvi felvétel ilyen esetben, a tulajdonjog tekintetében, bizonyítékul nem szolgál. (Curia 1874 szeptember 29. 8031. sz.) 78. Ha a helyszínelés alkalmával valaki saját birtokát más birtokával össze vegyítve, a kettőt egy birtoktestként saját nevére helyszineltette; s az ily felvétel kiigazítása iránt indított perben felperes bebizonyítja, hogy az alperes nevére helyszínelt birtokrészletek részben az ő, illetve jogelődjének képezik tulajdonát: arra nézve, hogy az említett telekkönyvi jószágtestben foglalt részletek közül melyek azok, a melyek a hibás helyszínelést eszközlött alperes tulajdonát képezik, ez utóbbit terheli a bizonyítás; ellenesetben a felperes által, a tanuk vallomásával is igazoltan kijelölt részletekre eszközlendő a kiigazítás. Az örökös is kérheti az örökhagyó tulajdonát képező birtok telekkönyvi kiigazítását, hanem, ha az örökösödés a helyszínelés után történt: a kiigazítás az örökhagyó hagyatéki tömege javára eszközlendő, kivéve, ha a tulajdonjog bekebelezése egyidejűen kéretett és annak megszerzése bizonyittatott. Nincs kizárva az, hogy az általános jogutód egy keresetben jogelődje részére a telekkönyv kiigazítását s egyúttal a tulajdonjognak saját nevére leendő bekebelezését sikerrel kérhesse.