Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

420 Bányatörvény. Már pedig a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint a baleset megtörténte idejében az illető bányának az I—V. rendű alperes társtulajdonosa és a 3. alatti okirat tartalmához képest a VI. rendű alperes habár csak feltételes vevője, de birlalója és igy vállalkozója volt; következésképen alperesek a felperest a baleset által ért vagyoni hátrányért, illetőleg ennek aránylag megosztott részeért egyetemlegesen felelősek és felperes ez iránt igényét a törvényes elévülési időn belül egyenesen az alperesek ellen és bármikor érvényesíthette. A férj a nejét és az apa a gyermekét, ha ezek erre reászorulnak, törvénynél fogva eltartani köteles; már pedig a felebbezési biróság valónak fogadta el azt, hogy felperes korlátlanul, a felperes által képviselt kiskorúak pedig 12—12 éves korukig tartásra reászorulnak; habár tehát Sz. B. a balesetet megelőzően pár évig nejével közös háztartásban nem élt és nejét vagy gyermekeit el nem tartotta, ez a tartási kötelezettség meg nem szűnt, mert a felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint alperesek részéről fel sem hozatott az, hogy a különélésre a felperes szolgáltatott okot. (1894 január 20-án I. G. 492. sz. a.) 1106. A bányaadományozási kérvény elintézése előtt létesített segélypénztárak bányajogi értelemben társládáknak nem tekinthetők. Társládák peres ügyeiben a bányakapitányság csupán törvényes felügyeleti joggal bir, de nincs felruházva azzal a joggal, hogy a társládák peres ügyeiben azokat képviselje. Curia: Habár az, hogy a jelen kereset által érdekelt társláda oly időben keletkezett, midőn alperesek még bányaokmányt nem nyertek volt, hanem csakis szabadkutatási jogokat gyakoroltak s azon további körülmény, hogy a társláda alapszabályai alperesek által a bányahatóságnak be nem terjesztettek, s ezáltal a bányatörvény 212. §-a értelmében jóvá nem hagyattak, nem képezhet indokot arra, hogy az elsőbiróság határozata és az egész eljárás hatáskör hiánya miatt megsemmisíttessék, miután a bányatörvény 210. §-ának azon intézkedéséből; hogy a társláda létesítése csakis a bányabirtokosnak tétetik kötelességévé, egyáltalában nem következik, hogy a szabadkutatási jog gyakorlásának ideje alatt s a bányaadományozás iránti kérvény elintézése, illetőleg az alapszabályok megalkotása és jóváhagyása előtt a bányamunkások keresményeiből történt levonások utján is tényleg létesített segélypénztárak bányajogi értelemben vett társládáknak nem tekinthetők: az pedig, hogy a kérdéses pénztár más, nem bányamunkával foglalkozó munkások hozzájárulásával is alapíttatott volna, a perben fel sem hozatott; az elsőbiróság ítéletét és az egész eljárást mégis a felperesként fellépő bányakapitányság képviseleti jogosultságának hiánya miatt meg kellett semmisíteni, mert a bányatörvény 212. és 220. §§. szerint a bányakapitányság fel van ugyan hatalmazva, hogy a társládák kezelése és a bányavállalkozókra rótt törvényes kötelezettség teljesítése felett őrködjék, a felügyeleti jogból, továbbá a bányatörvény 232. §-ának intézkedéséből és az életbeléptetési szabályzat 103. §-ából azonban még nem lehét következtetni azt, hogy a