Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Bányatörvény. 419 tartásából a bányaüzemben a munkásokat baleset éri, ez által okozott vagyoni hátrányokért mindazok, a kiket a bányatörvény megtartásának kötelezettsége egyetemlegesen terhel, magánjogilag egyetemlegesen még akkor is felelősek, ha a baleset megtörténte az ő személyes közvetlen tényükre vissza nem is vezethető. Curia felülvizsgálati tanácsa: A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint felperes keresetét arra alapította, hogy az ő férje, illetőleg kiskorú gyermekeinek apja Sz. B., mint bányamunkás halálos sérülést szenvedett abban a bányában, a minek az I—V. rendű alperesek társtulajdonosai és a hatodrendü alperes a bérlője, hogy Sz. B. a sérülés következtében meg is halt; ezekre alapítottan pedig felperes keresete kártérítés czimén tartásra irányult. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint a felek között nem vitás az, hogy Sz. B. az illető bányában mint bányamunkás volt alkalmazva és e munkaközben a bányában az 1898. évi november hó 19-ik napján halálos sérülést szenvedett, a minek következtében meg is halt; ennek a balesetnek közelebbi adatai bizonyítása czéljából pedig a felek a baleset miatt lefolytatott bányahatósági és büntetőbírósági eljárásra vonatkozó iratokra hivatkoztak, a mely iratok meg is szereztettek. A felebbezési bíróság az ítéletben kifejezetten előadta azt, hogy az illető megszerzett iratokban foglalt adatok alapján fogadta el bizonyítottnak azt, hogy az illető baleset akként történt, hogy a bánya felhúzó készülékén a villakötél végére erősített egyszerű lánczkampó a vedernek leesés elleni biztosítására elégtelen volt és hogy a Sz. B. által a kampóra akasztott veder, mikor az arra elhelyezett bányafákat a villa forgatását teljesítő munkások felhúzták, leesett és Sz. B.-t, ki az akna fenekén dolgozott, fején halálosan megsértette, a bányahatóság pedig jogerősen megállapította, hogy a baleset okául a bányatörvény 170. és 171. §§-ban előirt biztosítási intézkedések hiánya •szolgált. E tényállásból a felebbezési bíróság jogszerűen következtette azt, hogy a Sz. B.-t ért baleset részint az ő gondatlanságára, részint arra vezethető vissza, hogy a bányatörvénynek a személyek biztonságára vonatkozó rendelkezései meg nem tartattak; a Sz. B.-t terhelő gondatlanság pedig ilyen körülmények között nem a kártérítési kötelezettsége megszüntetésére, hanem a kár megosztására szolgálhat okul. A bányatörvény 187. §-a szerint minden bányavállalkozó bányája üzletének a bányatörvények megtartásáért a bányahatóságnak felelős; ez a kötelezettség a mű haszonbérbe adása által sem szűnik meg és ugyanez áll a bánya társtulajdonosaira is, kik az őket illető kötelességek teljesítéséért egyetemlegesen felelősek ; ebből a törvényes rendelkezésből pedig jogszerűen következik, hogy ha a bányatörvény meg nem tartásából a bányaüzemben a munkásokat baleset éri, ez által okozott vagyoni hátrányokért mindazok, a kiket a bányatörvény megtartásának kötelezettsége egyetemlegesen terhel, magánjogilag egyetemlegesen még akkor is felelősek, ha a baleset megtörténte az ő személyes közvetlen tényükre vissza nem is vezethető. 27*