Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

416 Bányatörvény. Alaptalan felperesnek a birói hatáskör iránt felhozott panasza; mert a jelen pernek tárgya ingó vagyon gyanánt lefoglalt bányarészvények a foglalás alól felmentése, — már pedig az 1871 : XXXI. t.-czikk 21. §-a szerint a bányabiróság mint kivételes bíróság hatásköréhez csak az e törvényszakaszban felsorolt ügyek tartoznak és ezek között a bányarészvény tulajdonjoga felett egyesek között felmerült vitás kérdések elő nem fordulnak, ellenben az idézett törvényczikk 22. §-a szerint minden más polgári peres ügy, habár vonatkozással is van valamely bányakérdésre, rendes polgári biróságok hatásköréhez tartozik, és a végrehajtási törvény 92. §-a szerint a lefoglalt ingó vagyonra vonatkozó igényperek a végrehajtást foganatosító biróság mint kivételes biróság hatásköréhez vannak utalva; a jelen esetben pedig a végrehajtást foganatosító biróság a topánfalvai királyi járásbíróság volt, a jelen igénypert tehát ennél a királyi járásbíróságnál kellett megindítani. Az általános bányatörvény 109. §-a szerint csakis az adományozott vájnamértékek, határközegek, segédvájások és megyetárnák tekintendők ingatlan dolognak, következésképen csak ezek és egyenesen ezekre vonatkozó dologi jogok tárgyai a bányakönyvbe való bejegyzésnek, ellenben az általános bányatörvény 140. §-a szerint a bányarészvény ingó dolog jogi természetével bir és a 2. §-a szerint, a menynyiben a bányatörvény különös határozatokat nem tartalmaz, a bányászati ügyekre is az általános polgári és kereskedelmi törvények is alkalmazandók. Igaz ugyan, hogy az általános bányatörvény 142. §-a szerint mindaddig, mig valamely bányarészvénynek más birtokosra ruházása a bányahatóságnak a bányatársulati könyvbe iktatás végett fel nem jelentetett, csak az ott beiktatott birtokos tekintetik bányatársnak; azonban a törvény e rendelkezésének az a helyes értelme, hogy a bánya társulati könyvbe iktatás a bányarészvény tulajdonjogának megszerzéséhez múlhatatlanul nem szükséges, hanem a szerzés megtörténhetik más a szerzésre alkalmas módon, mert a bányatársulati könyvbe iktatás csak a társulattal szemben a bányatársi minőséget és jogok gyakoroltatását érinti: következésképen téves a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy a bányatársulati könyvbe iktatás hiánya jogszerű akadályul szolgálhatna arra, hogy felperesnek a bányarészvényhez tulajdonosi vagy birtokosi minősége harmadik személyekkel szemben is megállapittassék; e részben tehát felperesnek panasza alapos. Minden bányarészvény határozott névre lévén kiállítva, ebbeli minőségénél fogva a névre szóló értékpapírokkal annyiban egyforma jogi tekintet alá esik, a mennyiben ezt egyébként különleges jogi természete megengedi, ehhez képest a kereskedelmi törvény 172. és 173. §§-ainak az értékpapírok átruházására vonatkozó és a bányarészvények különleges jogi természetével nem ellentétes rendelkezése a bányarészvényekre is megfelelően alkalmazandó; e szerint pedig kétségtelen, hogy a bányarészvény pusztán kézről-kézre átadás által tulajdonul meg nem szerezhető, hanem ehhez legalább is érvényes üres hátirat, vagy a szerzés egyéb alkalmas czimének egyébként igazolása szükséges, és igy a bányarészvényre nézve a tettleges birtok magában véve a tulajdonjognak jogi értelmét meg sem állapítja.