Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

404 Kegyúri jog. újólag kifejezést talált és ezen 1. sz. alatti jegyzőkönyvet maguk az alperesek is, mint legtöbbet igérő vevők, minden jogfenntartás és megjegyzés nélkül aláírásukkal ellátták. Mert végre elsőrendű alperes F) alatti levelében a kérdéses kápolna megszüntetése esetén egy uj róm. kath. templom felépítésének költségeihez épitési anyagok szolgáltatása által hozzájárulni Ígérkezett. Ezen tények és. adatok egybevetéséből tehát kétséget nem szenved, hogy ugy alperesek közvetlen jogelőde, mint ők maguk is a kérdéses kápolna és kereszt fenntartásának kötelezettségét, mely egyébiránt E. Dávidnak jogelőde V. Gyula által is Z) alatti bevallásban a birtokon fekvő teherként van kitüntetve, magukra vállalták. Azon körülmény,, hogy azon birtokrész, melyen a kérdéses kápolna és kereszt áll, jelenleg elsőrendű alperes tulajdonát képezi, másodrendű alperest a fenntartási kötelezettség alól fel nem mentheti, mert ezen kötelezettség V. Gyulának előbb E. Dávid, utóbb pedig alperesek által közösen megvett egész anarcsi birtokát terhelvén, azt másodrendű alperes mint ezen birtok másik részének jelenlegi tulajdonosa, hasonlag tűrni tartozik. (1883 május 8. 7318. sz.) 1089. A kegyúr csakis előlegesen elvállalt, vagy utólagosan helybenhagyott építkezések költségét köteles megtéríteni. Curia : Felperesek jogelőde, néhai E. János derecskéi volt róm. kath. plébános a válaszirat szerint azt találta, hogy neki javadalmazott plébániához tartozó gazdaságban cselédházra, istállóra és magtárra van szüksége, ilyenek építkezésére, valamint a kegyurat, ugy az alperes egyházmegyei hatóságot is megkérte, azonban ezek az építkezésről nem intézkedvén, ő maga emelte az említett épületeket sajátjából. Alperes, mint felettes hatóság, illetve a javadalom tulajdonosa, nem volt köteles a plébános által czélszerüeknek és hasznosaknak talált építkezéseket teljesíteni, a plébánosnak pedig jogában állott kérelmének megtagadása folytán, a véleménye szerint a jövedelem emeléséhez szükséges épületeket magán vagyonából vagy az alperestől nyert jövedelmek egy részéből emelni és pedig ezt csak alperes beleegyezésével. De nem állott jogában az általa szükségeseknek talált és teljesített építkezésekre fordított költségeknek megtérítését az alperestől követelni, ha alperes ezeket vagy előzően, vagy , utólagosan át nem vállalta, mert senki sem kötelezhető arra, hogy a tulajdonát képező és másnak jóakaratból haszonélvezetül átengedett vagyonában beruházásokat tegyen. Hogy alperes ilynemű építkezési költséget elvállalt, azt felperesek maguk sem állítják, de hogy ilyeneket át nem vállalt, kitűnik már abból, hogy a felettes hatóság, a mikor felperesek jogelőde 1882. évben a magtárt építtette, az építés költségeihez 600 írttal járult, sőt ebből az önként teljesített hozzájárulásból nyilván következik, hogy alperes a 600 frtot meghaladó költség megfizetésére kötelezettséget nem vállalván, felperesek jogelőde belenyugodott abba, hogy alperes a 600 frton tul semmit sem fizet, s hogy ezt meghaladó építkezési költséget ő maga sajátjából kénytelen fizetni. Az ellenkező érvelés elfogadása mellett különben bármely plébánosnak jogában állana jövedelmének emelése szempontjából bármennyi hasznos építkezéseket az egyház költségén teljesíteni. Ezen felperes jogelőde néhai E. János derecskéi volt plébános végrendeletének 26. pontjából is kitűnik, hogy nevezett örökhagyó az