Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Kegyúri jog. 405 'általa emelt épületek megváltására kötelezettnek nem az alperes egyházat, hanem hivatalbeli utódát tekintette kötelezettnek, a mennyiben azt vélte, hogy az 1000 frt megváltási összeg megfizetésére és nem fizetés esetére az anyagok elhordásának tűrésére hivatalból utóda lesz szoritandó. Minthogy a felhozottak szerint felperesek jogelőde joggal nem birt arra, hogy alperestől az épitkezések befejezése után nyomban vagy később a rájuk forditott költségeket vagy azok át nem vállalt részét követelhesse, ily jogot tehát másra sem ruházhatott át, ezekhez képest mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperesek keresetükkel elutasitandók voltak stb. (1898 május 25. 6671. sz.) 1090. A kegyúri jog körül felmerülő minden peres kérdésben a birói tisztet maga a királyi felség, mint legfelsőbb kegyúr, gyakorolja. Annak elbírálása, hogy valamely plébániára nézve létezik-e, illetve keletkezett-e egyáltalán kegyuraság vagy nem, közigazgatási útra tartozik. (Ministertanácsi határozat. Lásd teljes szövegét IV. kötet 13. lap.) 1091. Az előfogati közszolgáltatás mint közteher jogi természeténél fogva a magánosok akaratából mint kötelezettség másra át nem hárítható, sem tartalmában meg nem változtatható; a közterhet átvállaló tehát nem mentesítheti a teljesítés ígérete által az eredeti kötelezettet végleg a közszolgáltatás viselése alól. Curia: A felperes által hatálytalaníttatni kért egyezség, egy esetrőlesetre előforduló, mind a szolgáltatás megállapítása, mind annak minősége és mennyisége tekintetében váltakozó, a magánosok akaratától független köztehernek megváltására vonatkozik. Ezen egyezség szerint ugyanis a felperesre, mint községi birtokosra, kivetett és általa eredetileg természetben lerovandó előfogati közszolgáltatás teljesítését helyette — a mennyiben ez közigazgatási szabályokba nem ütközik — a gazdaközönség bizonyos szerződésileg megállapított, évről-évre egyenlő összegben fizetendő ellenérték fejében vállalja magára. Ily egyezség azonban nem szüntetheti meg a közteher viselésére eredetileg kötelezettnek azt a jogát, hogy tekintet nélkül az egyezségre, a tisztán közigazgatási és nem magánjogi tekintet alá eső szolgáltatást természetben bármikor ő maga teljesíthesse, mert az ilyen közteher jogi természeténél fogva a magánosok akaratából, mint kötelezettség másra végleg sem át nem hárítható, sem tartalmában meg nem változtatható, a közterhet átvállaló tehát nem is mentesítheti a teljesítés ígérete által az eredeti kötelezettet végleg a közszolgáltatás viselése alól; az utóbbival szerződő félnek, tehát az ily kötelező Ígéret által nem ahhoz nyílt szerzett joga az eredeti kötelezettel szemben, hogy helyette a közszolgáltatást> akarata ellenére is teljesíthesse, mi ellenkeznék ezen közjogi kötelezettség természetével, hanem csak ahhoz, hogy az általa átvállalt szolgáltatás teljesítése esetében a kikötött ellenértéket követelhesse ; miből önként következik, hogy abban az esetben, midőn az eredetileg kötelezett a közszolgáltatást természetben maga rója le, a másik szerződő fél a kikötött ellenértéket nem követelheti. Az ily szerződések jogi természetét nem változtathatja meg az a körülmény, hogy azok az állandóság jellegével ruháztatnak fel a felek által, nem bir tehát a jelen