Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

402 Kegyúri jog. nagyobb, mint a Borcsiozky-családot terhelt, s az összes kegyúri kötelezettségnek felerészben, melyet, hogy alperesek nem telj esitnének, felperes sem panaszolja. A mi felperesnek azt az álláspontját illeti, hogy a Vietorisz-családot illetett kegyúri jog s ezzel együtt járó kötelezettség is Borcsiczky Máriára s erről Sipeky Sándorra s erről alperesekre szállott volna, ez álláspontnak tartható alapja nincs. Mert az ellenirathoz 4., 5. és 6. alatt mellékelt okiratok szerint Borcsiczky Mária a kegyúri összes kötelezettségek teljesitését élete tartamára vállalta magára s az összes kegyúri jog szintén élete tartamáig ruháztatván reá : a Vietorisz-családot illetett kegyúri jog nevezett Borcsiczky Máriának személyes jogává vált, mely jogi természeténél fogva a most nevezettnek halálával megszűnt; e joggal kapcsolatos kötelezettségek tehát dologi teherré nem alakultak s alperesekre nem szálltak át. Az a körülmény pedig, hogy a kijelölési vagy bemutatási jog (jus praesentandi) C) 'l- szerint 1880. évbeg csakis alperesek nevében gyakoroltatott, arra nézve, hogy az összes kegyúri kötelezettségek alpereseket terhelnék, alkalmas bizonyitékot nem képez, mert egyrészről a Borcsiczky-családot A) •/. alatti szerint illetett kegyúri jog alperesekre szállván, nekik kétségkívül volt kijelölési vagy bemutatási joguk, s ez nevükben, miután a Vietorisz-család kegyúri joga, Vietorisz László elfogadott lemondása következtében megszűnt, másként mint önállólag gyakorolható sem volt; másrészről a kijelölési vagy bemutatási jog felváltva (per turnum) is gyakorolható lévén, az sem tekinthető kizártnak, hogy 1880. évben a kijelölési vagy bemutatási jog gyakorolhatása a Borcsiczky-család jogaiba lépett alpereseket illette. Egyébiránt a C) '/• alatti praesentából az sem tűnik ki, hogy a bemutatás alperesek, mint kizárólagos kegyurak nevében történt volna meg. Nem bizonyitván be tehát felperes, hogy a bolcsói róm. kath. egyház felett a kizárólagos kegyúri jog alpereseket illetné, az összes kegyúri kötelezettség pedig, mint dologi teher alpereseket terhelné, őt ezeknek megállapítására irányzott keresetével elutasitani kellett. (1893 október 25. 9476. sz.) 1085. A jus patronatus, — mint azon jogok és kötelességek összege, melyek valakit a patronust valamely egyházjavadalom körül annak fentartása, védelme és a javadalommal járó egyházhivatal tekintetében ezen hivatalra leendő kijelölés (jus praesentandi) iránt megilletnek; egyrészt a kegyurat részint tiszteleti, részint pedig az egyházjavadalomra vonatkozó joggal ruházza fel, míg másrészről a javadalom fentartásával járó terheket reá rójja, mely utóbbiak teljesitésére a kegyúr kötelezve van, azokkal önként fel nem hagyhat. Ha kegyuraság nem magán kegyuraság, akkor az nem lehet dologi sem, és igy az ingatlanokkal azok megváltása és megszerzése folytán sem eo ipso, sem átruházás folytán nem szállhat át az ingatlanok uj tulajdonosára. (Curia 1894 ápril 4. 4630/1893. sz.)