Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Kegyúri jog. 401 1038. Kikötményből eredő személyi követelés. Budapesti tábla: Alperesek a B) alatti szerződés alapján személyes kötelezettséget vállaltak arra nézve, hogy az életjáradékot felpereseknek élethossziglan minden,év szeptember 30-án természetben kiszolgáltatják. Minthogy azonban alperesek ebbeli kötelezettségüknek 1879. évre eleget nem tettek, ama kifogásuk pedig, hogy a B) alatti szerződésben kikötött életjáradék reájuk nézve nem személyes kötelezettséget, hanem dologi terhet képez, mely az ügy természeténél fogva a szakáiházi 67. sz. telek jegyzőkönyvben foglalt ingatlanból teljesitendő, és hogy, miután a kérdéses ingatlanság, mely után az életjáradék teljesitendő volt, nyilvános árverés utján felperesek adósságai miatt eladatván, tőlük elvétetett, most már felperesek irányában vállalt kötelezettségük is megszűnt, figyelembe nem jöhet, mert alperesek az életjáradék kiszolgáltatását az általuk felperesektől megvett ingatlannak birtokukban való megmaradásához nem kötötték, és mert az érintett ingatlan nem felperesek, hanem alperesek adósságai következtében lett elárverezve, a mennyiben a C) alatti szerződés értelmében alperesek felperesektől az ingatlant azzal a kötelezettséggel vették meg, hogy a rajta levő terheket sajátjukból fizetendik ki ; végre, mert alpereseknek az az állitása, hogy felperesek az életjáradékra, nézve az ingatlannak befolyt vételárából kielégittettek, a vonatkozó és C) alatt mellékelt sorrendet megállapitó végzés által meg van czáfolva : ezeknél fogva stb. Curia: A másodbirósági Ítélet az abban felhozott okok alapján helybenhagyatik. (1887. évi 6387. sz.) 1084. Az ingatlan egy részének átruházása után a jogutódot a kegyúri kötelezettségek mint dologi teher csak az átruházott ingatlan arányában terhelik, még az esetben is, ha ő a kijelölési vagy bemutatási jogot (jus praesentandi) maga gyakorolja. Curia: A keresethez A) '/• alatt mellékelt egyházmegyei látogatási (canonica visitatio) okiratból minden kétségen felül bizonyos, hogy a bolcsói róm. kath. egyház felett a kegyúri jog (jus patronatus) a Borcsiczky és Vietorisz-családokat egyenlően illette ; miből következik, hogy a kegyúri kötelezettségek is a két családot mint compatronust egyenlően terhelték. Arra nézve, hogy a nevezett két családot illetett dologbeli (jus patr. reale) kegyúri jog nem nemzetségi vagy családbeli (gentilium vei familiare), hanem örökös (haereditarium) volt, a peres felek között eltérés nincs, ennélfogva ahoz, hogy a kegyúri joggal járó kötelezettségek mint dologi terhek a Borcsiczky- és Vietorisz-családok bolcsói nemesi ingatlanainak mindenkori birtokosát terhelik, szó sem férhet. Minthogy pedig felperes nem is állitotta, hogy az alperesek jogelőde, néhai Sipeky Sándor által néhai Borcsiczky Máriától megvett bolcsói ingatlanokban a Vietorisz-család által birt bolcsói ingatlanok is, akár egészben, akár részben benfoglaltatnának : néhai Sipeky Sándort, s ennek utódait, az alpereseket a kegyúri kötelezettségek, mint dologi teher csak annyiban terhelték, illetőleg terhelik, a mennyiben ugyanazok a Borcsiczky Máriától vett ingatlanokkal reá, illetőleg reájuk szállottak s ez — a közös jog egyenlőségénél fogva a teher is egyenlő lévén —, nem lehet Grecsák : Magyar Döntvénytár. VIII. 26