Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

A birtok és a birtokvédelem. 23 46. Birtokháboritást képez, ha valaki másnak a rétjén szénás szekérrel átjár, ha erre az átjárásra szolgalmi jogot nem szerzett. Győri tábla: A kir. tábla az I. bíróság Ítéletét mégváltoztatja s felpereseket a bánfalvi határban a Faschinggrabenben a Kirchwiesen nevü dűlőben lévő rétjüknek szolgalommentes birtoklásába visszahelyezi akként, hogy alpereseket az ezen réten szekerekkel való átjárástól végrehajtás terhével eltiltja, egyszersmind pedig ezeket végrehajtás terhével s egyetemlegesen arra is kötelezi, hogy felpereseknek 8 nap alatt 23 forint 55 krajczár perbeli s 8 forint 15 krajczár a felperesi ügyvéd javára saját feleivel szemben is megállapított felebbezési költséget fizessenek meg. Indokok. Alperesek beismerték, hogy felpereseknek rétjén a folyó 1894. évben szénás szekereikkel átjártak, ezzel szemben azonban a visszahelyezésre irányuló kereset ellen azzal védekeztek, egyedül azt bizonyították be, hogy ezt az átjárást már több éven át gyakorolták. Tekintve azonban, hogy ez több éven át gyakorolt átjárás, a mennyiben abban alperesek háboríttattak volna meg felperesek részéről, sommás visszahelyezésnek tárgyául csak akkor szolgálhatott volna, ha alperesek abban a perben, a melyet ebben az esetben ők indítottak volna, azt is bebizonyították volna, hogy ezt az átjárást szolgalomszerüleg, vagyis mint jogot gyakorolták: viszont ebben, a kérdéses gyakorlatra hivatkozó alperesek ellen indított, sommás visszahelyezési perben ezeknek nemcsak a több évi gyakorlatot, hanem azt is bizonyitaniok kellett volna, hogy ez a gyakorlat nemcsak az egyes átjárási tények külső lánczolatában állott, hanem valóságos vagyis olyan joggyakorlat volt, a mely a felperesek kizárólagos birtoklási jogát e részben korlátozta. Ide vonatkozólag azonban annak daczára, hogy felperesek világosan tagadták azt, hogy nekik az előző átjárásról tudomásuk volt, a mi egyszersmind annak a tagadását is magában foglalja, hogy ez az átjárás velük szemben mint jog gyakoroltatott, alperesek bizonyítékot fel sem hoztak, következésképen e részről a folyó évben gyakorolt átjárást egy már létező s a felperesek kizárólagos birtoklási jogát e részben korlátozó joggyakorlat folytatásának tekinteni nem lehetett, a miből önként folyik, hogy mig egyfelől felperesek keresete az előző, azonban joggyakorlatnak nem tekintendő, tehát a sommás visszahelyezési kereset egy évi határidejének megállapításánál figyelembe sem vehető átjárás alapján elkésettnek nem tekinthető: addig másfelől alperesek a nem szolgalomszerüen gyakorolt átjárásnak folytatásában továbbra benn nem hagyhatók. Mindezeknél fogva felpereseket a megelőző időre jogilag kizárólagosnak és békésnek tartandó birtoklásnál és az alperesi részről a folyó évben elkövetett birtokháboritásnál fogva rétjüknek megháborított szolgalommentes birtoklásába visszahelyezni kellett akként, hogy alpereseket a birtokháboritást képező átjárástól el kellett tiltani. Felperesek alpereseknek tagadásával szemben nem bizonyították be azt, hogy ezek a felperesek árkát behúzták volna, annak kinyitására tehát alpereseket kötelezni nem lehetett. (1894. november 28-án 6244. sz. a.)