Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

A dolgok. 15 mert a bíróság anyagi jogszabályt helytelenül alkalmazott, illetőleg nem létező anyagi jogszabályt alkalmazott akkor, a mikor a felperest a kőlap kiadására azért kötelezte, mert a kőlap az alperes által megvett házzal szervi összefüggésben nem állott, azt állagának sérelme nélkül helyéről elmozditani lehetett és azért a kőlap a háznak nem tartozéka. A mérvadó anyagi jogszabály szerint ugyanis a dolog tartozékjellege nem azon sarkallik, hogy a dolog a fődologtól állagának sérelme nélkül elválasztható, hanem tartozék az a mellékdolog, mely a fődologgal azzal a rendeltetéssel kapcsoltatik össze, hogy állandóan a fődolog czéljára szolgáljon; ilyen rendeltetéssel akkor is tartozék a mellékdolog, ha a fődologtól az állag sérelme nélkül (pl. kulcs, létra, tetőöntöző kanna, kut, vödör, malomkő stb.) elválasztható. Az elsőbiróság előtt kihallgatott T. F. és H. K. tanú vallomása alapján megállapítja a törvényszék az elsőbirósági Ítélet tényállásának pótlásául azt a tényt, hogy az a kőlap, a melynek kiadását a felperes az alperestől követeli, a ház előtti pad gyanánt szolgált és használtatott, és igy az állandóan a ház czéljára volt rendelve, következésképen ez a kőlap a háznak a tartozéka s az alperes a házzal együtt a kőlap tulajdonjogát is megszeszerezte, mert jogszabály az, hogy a tartozék az elidegenítésből származó jogviszonyban a fődolog jogi sorsát osztja. (1899 szeptember 16-án E. 113. sz. a.) 23. Nem tartozéka a lakásnak a beltelek külön álló területén álló pinczehelyiség. (Curia 1890 deczember 5-én 9402. sz. a.) 24. Az erdő- és legeló'illetmények, míg a telekjegyzőkönyvben külön kitüntetve nincsenek, a belsőség tartozékát képezik. Ennek ellenkezője a törvény rendelkezésénél figyelembe nem vehető. Curia: Az A) alatti adásvevési szerződés szerint alperes az inotai 723. sz. telek jegyzőkönyvben tulajdonaként felvett ingatlanából az A) I. 2—10. sorszámok alatt foglalt részleteket, vagyis a külsőség nagyobb részét adta el alperesnek az A) I. 1. sorszám alatti házat és belsőséget, ugy a 11. sorszám alatti külsőséget, valamint a + 1. sor, 1429—1431. helyrajzi szám alatti szőlőt magának továbbra is tulajdonul megtartotta. Tekintve, hogy az idézett szerződésben az alperest a közös úrbéri erdő és legelőből megillető illetmény eladásáról említés nem tétetik s minthogy az 1871 : LIII. t.-cz. 56. §-a szerint az erdőés legelőilletmények mindaddig, mig azok a telekkönyben külön kitüntetve nincsenek, mint a jelen esetben, a belsőség tartozékát képezik, felperes tartozott volna bebizonyítani, hogy ő alperestől az ez által magának visszatartott ház és belsőség tartozékát képező erdő- és legelőilletményt is megvette. Felperes azonban ezt a per során be nem bizonyította. Mindezeknél fogra és tekintve, hogy felperesnek, bár a tanuk vallomása által megerősített az az állítása, hogy az Inota községbeli helyi szokás szerint az erdő- és legelőilletmény nem a belsőség, hanem a külsőség tartozékaként tekintetik, a fentebb idézett törvény határozott rendelkezésével szemben figyelembe nem vehető; mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni s felperest keresetével elutasítani kellett. (1895 június 26-án 4059/1894. sz. a.)