Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

188 Ingatlan dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. özvegyére szállottak, ki azokat E. Györgynek, a felperesek jogelődjének^ adta el. Azt, hogy ezen tanúvallomásban az E. György részére eszközlöttnek említett eladás tényleg létrejött, határozottan támogatja az 0) alatti helyhatósági bizonyítvány és az ennek tartalmával egyező a 1868 márczius 19-én kiállított adásvételi szerződés, melynek folytán felperesek, illetőleg fentnevezett jogelődjük a kérdéses ingatlanokat eladó F. Katalin birtokából a maguk birtokába vették át. Ezt a harminczegy évet meghaladó folytonos és békés birtoklást a kérdéses ingatlanok telekkönyvi tulajdonosaként feltüntetett és 1892 november 6-án elhalt D. Istvánné örökösei vagyis az első- és másodrendű alperesét az anyjuk hagyatékának tárgyalásakor nyiltan beismerték; sőt épen azon okból, mivel az anyjuk és ők maguk ezen ingatlanokat egyáltalában nem birtokolták, a felperes részére a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okiratot kiállítani késznek is nyilatkoztak arra az esetre, ha a hagyatéki tárgyalás alkalmából felmerült költségeiket a felperesek megtérítik és minthogy D. Istvánné a telekkönyvben feltüntetett tulajdona daczára ugy a felperesi jogelődök, valamint maguk a felperesek által gyakorolt hosszas birtoklást egész elhalálozásáig minden ellentmondás nélkül tűrte; ezekből levont okszerű következtetés utján megállapítható az, hogy D. Istvánné a felperesek tulajdonszerzését saját maga irányában jogszerűnek és fennállónak tekintette, e szerint tehát azon ingatlanok az ő hagyatékához nem tartozhattak és azokat első- és másodrendű alperesek után a való öröklés czimén maguknak a hagyatéki biróság által jóhiszemüleg át nem adathatták, a minek különben az ügy ilyetén állása mellett a felperesekkel szemben nem is lehet joghatálya. (1902 június 12-én 1682. sz. a.) 507. A helyszíneléskor bejegyzett tulajdonossal szemben megkezdett elbirtoklás a tulajdonosnak vele vérségi és családi összeköttetésben álló s ennélfogva a tényleges birtokviszonyokról tudomással birni tartozó jogutóda ellenében is hatályos. (Curia 13045/1893. sz. a.) 508. Az örökös az elbirtoklás szempontjából az örökhagyóval egy személynek tekintendő, a ki ellen tovább foly a jogelődje ellenében megkezdett elbirtoklás és az elbirtoklást félbe nem szakítja azon tény, hogy az örökös a kérdéses ingatlan tulajdonjogát hagyatékadás utján a maga javára bekebeleztette. Az elbirtoklás harminczkét évet meghaladó idővel támogattatván, ahhoz jogszerű czim kimutatására szükség nincsen. ítélő tábla: A felperesnek és jogelődének a kihallgatott tanuk e részben egybehangzó vallomásával bizonyított 1856. év óta tartott békés birtoklását az alperes az által, hogy a peres ingatlan tulajdonjogát 1879. évben hagyatékátadás utján a maga javára bekebeleztette, félbe nem szakította, mert az alperes mint örökös az elbirtoklás szempontjából az örökhagyóval egy személynek tekintendő, a ki ellen tovább foly a jogelődje ellenében megkezdett elbirtoklás. A felperes tehát a kereseti birtokrészletek tulajdonjogát elbirtoklás utján megszerezvén, azt részére megítélni és az alperest annak tűrésére kötelezni kellett.