Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

182 Ingatlan dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. 495. Rosszhiszemüleg szerzett tulajdonjogi bejegyzés a megkezdett elbirtoklás félbeszakítására nem alkalmas; a megtartott árverés egymagában a folyó elbirtoklást meg nem akadályozza. Curia: Alperesnek az elbirtoklás által szerzett jogának tűrése alól a felperes nyilvánkönyvi tulajdonos fel nem menthető, mert sem férje K. sem ennek jogelődje P. M. nem tekinthető oly jóhiszemű harmadik személynek, ki az ingatlant a nyilvánkönyvben biztában vette meg és pedig P. M. azért nem, mert könnyen meggyőződhetett volna, hogy az általa 1876 május 31-én árverésen vett ingatlan az alperes birtokában van s a birtok iránt huszonnégy éven át soha semmiféle lépést sem tett, hanem az ingatlant 1891 május 5-én K. F.-nek, ki mint Szent-András község jegyzője, már hivatalos állásánál fogva tudta, hogy P. M.-tól olyan ingatlant vett meg, mely az imént nevezett eladónak soha nem volt birtokában, de a fent emiitett tanuk vallomásából Békésmegye volt törvényszékének 2576/1862. sz. beszerzett végzéséből is kitűnik, hogy Szent-Andráson köztudomású volt, miszerint a közlegelőbeli illetőségek eladása legnagyobb részt a telekkönyvi átiratások figyelembe vétele nélkül történt. Mindezeknél fogva, minthogy rosszhiszemüleg szerzett tulajdonjogi bejegyzés a megkezdett elbirtoklás félbeszakítására nem alkalmas, a megtartott árverés pedig egymagában a folyó elbirtoklást meg nem akadályozza, mindkét alsóíoku bíróság Ítéletének megváltoztatása mellett, felperes keresetével egészben elutasítandó és alperes viszonkeresetének részben helyadásával, a felperes annak tűrésére kötelezendő volt, hogy a kérdéses ingatlanbóli jutalékára nézve a tulajdonjog az alperes javára bekebeleztessék. (1898 márczius 29-én 5404/1897. Ugyanígy 1899 márczius 23-án 817. sz. a.) 496. A telekkönyvi szerző jóhiszemünek vélelmezendő. Curia: Való ugyan, hogy az elbirtoklás a tulajdonszerzés egy nemét képezi, de miután a felperesek a v.-szelistyei 42. sz. telekjegyzőkönywel bizonyították, hogy a per tárgyát képező ingatlant a korábbi telekkönyvi tulajdonostól adásvétel utján szerezték meg, alperes ama szerzéssel szemben elbirtoklási kifogását csak akkor érvényesíthetné sikerrel, ha bizonyította volna, hogy felpereseket amá szerzés körül rosszhiszeműség terheli, ezt azonban bizonyítani nem tudta; minélfogva felperesek jóhiszemű telekkönyvi jogszerzőknek lévén tekintendők, mint ilyeneket az emiitett ingatlan birtokjoga is megilleti; ezekből az okokból s mert alperes a keresetindítástól jóhiszeműséggel nem védekezhetik, kellett az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni. (1893 november 7-én 9789/1892. sz. a.) 497. Az osztrák polgári törvénykönyv 1500. §-a az elévülés és elbirtoklás által szerzett jognak érvényesítését csak az ellen zárja ki, a ki csupán a nyilvánkönyvekhez biztában szerzett telekkönyvi tulajdonjogot; ezen feltétel azonban nyilván hiányzik akkor, ha a tulajdont szerző meggyőződött vagy pedig kellő figyelem mellett meggyőződhetett volna arról, hogy a szolgalom tényleg gyakoroltatott; mert ily esetben