Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

180 Ingatlan dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. ságai pedig a szolgalmi telket, s ezen szolgalom megállapítása iránti kérelem nem utasítható el azért, mert az utcza nyilvánkönyvileg bejegyezve nincs, a mennyiben felperes jogának megállapítására elegendő az. hogy a szolgalmi telek, melyre a bejegyzés kéretett, telekkönyvezve van stb. (1886 február 23-án 6916/1885. sz. a.) 491. A telekkönyvi intézmény esak a jóhiszemű szerzőt védi. v Az, hogy az örökhagyó nevén álló birtok]utalékokat örökös hagyatéki eljárás utján maga nevére telekkönyvileg átirattá, valamint az a megállapított tény, hogy e közben a tagosítás foganatosíttatott és a telekjegyzőkönyvek átalakíttattak, az elbirtoklás félbeszakítását jogilag nem eredményezi. Curia: Az a tény, mely az elsőbiróság Ítéletének a másodbiróság részéről magáévá tett tányállásában megállapítást nyert, hogy néhai L. L. tulajdonjogának telekkönyvi bekebelezését, majd később előjegyzését felperes anyja özv. K. F.-né A. A. és maga felperes felfolyamodásokkal megtámadta és a kiigazitáskép való bejegyzést ellenezte, s utóbb az A. A. néven állott birtok jutalékokat felperes hagyatéki eljárás utján maga nevére telekkönyvileg átirattá, valamint az a megállapított tény, hogy e közben a tagosítás foganatosíttatott és a telekjegyzőkönyvek átalakíttattak, az elbirtoklás félbeszakítását jogilag nem eredményezte, mert ezek a tények a félbeszakításra nem voltak alkalmasak és a felperes által megindítani elmulasztott kereset joghatályával nem bírnak. Felperes megtámadta felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság ítéletének azt a jogi döntését is, hogy felperes a kereseti ingatlanok birtoklására és hasznaira jogos igénynyel nem bir; azonban ez a jogi döntés az anyagi jogszabályoknak megfelel és felperesnek ez ellen felhozott érvelése alaptalan. A mikor ugyanis felperes fitestvérei K. S. és K. F. valamint anyja özv. K. F.-né A. A. a felebbezési bíróság részéről elfogadott tényállás szerint az adásvételi szerződések megr hiusitása végett felperes hozzájárulásával azokat az okiratokat, a melyeket a P. megyei törvényszék 1871 márczius 3-án 88. szám alatt hozott büntető ítéletével semmiseknek és érvényteleneknek nyilvánított, kiállították és felhasználták, s ebbeli cselekményük miatt mindannyian csalásban jogerejüleg bűnösöknek Ítéltettek és a mikor felperes az 1896 november 17-én 9277. sz. a. a n.-i kir. járásbírósághoz beadott kérvényében egyebek közt a telekkönyvileg még mindig anyja K.F.-né A. A. néven vezetett, s a fentiek szerint már 1858 február 1-én eladott kereseti ingatlan jutalékokat épen az említett bűnügyi Ítélettel érvénytelennek nyilvánított s 1869 november 1-én kelt egyezségi szerződés alapján két fitestvérének kizárásával egyedül önmagának átadatni kérte és hagyatékbiróságilag át is adatta s telekkönyvileg nevére átirattá, akkor eme csalárd eljátszással szerzett telekkönyvi tulajdonjoga annál kevésbbé ad felperesnek erősebb jogot a kereseti birtokjutalékok birtoklására és hasznaira, mivel jogszabály az, hogy a telekkönyvi intézmény csak a jóhiszemű telekkönyvi szerzőt védi. (1900 deczember 19-én 507. sz. a.)