Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

174 Ingatlan dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. a tulajdonost rendszerint a birtok]og is megilleti; hogy pedig a kere­set tárgyát képező ingatlan a gyömrői 183. sz. tjkvben 422. hr. számú s felperesek nevére bejegyzett birtokrészletnek kiegészitő részét képezi, ezen körülmény a felvett szemle által perrendszerüleg van bizonyitva. Ezen előre bocsátott tényállás mellett is felpereseket keresetükkel elutasítani kellett azért: mert felperesek alperes irányában nem tekinthetők oly harmadik személyeknek, kik ellen a telekkönyvi állapot ellenében a birtoklás joga alperes mint telekkönyvön kivül álló fél részére megállapítható nem lenne és pedig annál is inkább, mert alperes jogát az I. rendű felperes és II. és III. rendű fel­peresek jogelődjével kötött osztályos egyezségre, tehát felperesek azon saját illetőleg jogelődjük tényére alapitja, hogy neki ezen osztályegyezség szerint a néhai Gr. János után maradt egész házhelyből az osztozó testvéreknek részben pénzben történt kielégítése után egy fél úrbéri házhely jutott s hogy ő tettleg csak annyit bir, sőt még kevesebbet annál, mint a mennyi az ő birtokjutaléka után kihasittatott; mert ezen védelem valódisága ugy a szakértői szemle, mint az annak alapjául szolgáló gyömrői tagositási munkálatokra vonatkozó telekkönyv 26. tétele alatti bevezetés által bizonyitva van; mert e szerint a térképen 9. számmal megjelölt luczernás G. András János és Istvánt közösen illető járandóságképen osztatott ki, hogy pedig a még 1856. évben végrehajtott kiosztás idejétől fogva az alperes ezen luczer­násból egy harmad részt tettleg is folytonosan élvez, az felperesek által is beismertetett; mert végül felperesek az 1861 évi május 26-án kötött s.viszonvá­laszhoz 4. sz. a. csatolt egyezséglevél valódiságát tagadásba nem vették, e szerint I. rendű felperes és II. és III. rendű felperesek jogelőde magukat osztályrészükre nézve teljesen kielégitetteknek nyilvánították; nem lehetnek tehát felperesek jogosítva ezen egyezséget megelőzőleg foganatba ment birtoklást megszüntetni, stb. (1886 deczember 2-án 3109. sz. a.) 478. A régi betáblázási könyvbe bejegyzés önmagában a tulajdon­szerzést nem eredményezi: ha a bejegyzett okmány annak szerzésére nem alkalmas. Curia: Felperesek korlátlan tulajdonjoguk megszerzésének bebizo­nyítására hivatkoznak, örökszerződésekre és nyilvánkönyvi bejegyzésekre. A nyilvánkönyvi bejegyzés tekintetében felperesek is elismerik, hogy a kereseti kaszálók az 1855 deczember 15-iki tkvi rendelet szerint vezetett tkvbe bevezetve nincsenek és hogy az 1840: XXI. t.-cz, szerint betáblázási könyvben tartották nyilván; már pedig ezen betáblázási könyv a tulaj­donjog nyilvántartására nem is szolgál, hanem csak elsőbbségi jogot alapit meg és több jogot, mint a mi a bejegyzett okmány alapján a felet megilleti, nem ad; ezen bejegyzés tehát önmagában a tulajdon­szerzést nem eredményezi, ha a bejegyzett okmány annak szerzésére nem alkalmas; és ennélfogva ezen könyv az osztrák polgári törvény­könyvnek 321. §-a értelmébeni telekkönyvnek nem tekinthető és az abban eszközölt bejegyzéseknek nem tulaj donitható azon hatály, mely

Next

/
Thumbnails
Contents