Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. 159 437. Harmadik telekkönyvi jogszerző is csak azon esetben érvényesítheti az osztrák polgári törvénykönyv 1467. §-a értelmében a három évi elbirtoklást, ha ellene be nem bizonyittatik, hogy az ingatlan birtok megszerzésénél nem jóhiszemüleg járt el. (Curia 1875 január 25-én 59. sz. a.) 438. A telekkönyvileg bekebelezett jog alapján az osztrák polgári törvénykönyv 1467. §-a által engedett három évi elbirtoklás a helyszínelés alkalmával történt első felvételre nem alkalmazható. (Curia 1871 deczember 21-én 10702. sz. a.) 439. Az osztrák polgári törvénykönyvnek a három évi elbirtoklásra vonatkozó 1467. §-a a telekkönyvi helyszínelés folytán bejegyzett birtokos javára nem alkalmazható. Curia mint legfőbb Ítélőszék: A kihallgatott tanuk vallomásai által v az be van bizonyitva, hogy a diószegi 239. számú telek jegyzőkönyvben foglalt ingatlant felperes atyja V. István birtokolta 1847. évben történt haláláig, hogy pedig V. Istvánnak felperes egyedüli örököse, a per során tagadásba nem vétetett. Felperesnek ezen tényeken alapuló öröklési, illetőleg tulajdoni joga ellen meg nem védheti alperest azon egyedül álló körülmény, hogy a telekkönyvi jegyzőkönyvben határozatlan aránybani tulajdonosul kitüntetve van, mert az első helyszinelési felvétel mindaddig, <mig harmadik személyek jogokat nem szereztek, a rendes elévülési idő alatt mindig megtámadható és az osztrák polgári törvénykönyv 1467. §-ában szabályozott három évi elbirtoklás alapjául nem szolgálhat. Felperes bizonyítékai ellenében igazolni tartozott volna, azonban mivel sem igazolta alperes azt, hogy a peres ingatlant néhai férjével együtt szerezte; arra, hogy férje halála után ő volt birtokban, tulajdonjogát nem állapithatja, azért, mert még akkor felperes mint kiskorú alperes gyámsága alatt' állván, a birtoklás felperes mint atyja egyedüli örököse nevében folytatottnak tekintendő, másrészről a — felebbezésben, különösen hangsúlyozott azon tény, hogy a kérdéses úrbéri birtokot az illető uradalom felperes atyjának alperesseü házasságra lépése után konferálta, alperesnek jogot a birtok fele részéhez nem ád, miután maga a jobbágy részére történt adományozás közös szerzeményt ezen szerzésmód fogalmából folyólag nem képez, és a házasság tartama alatt ekkép adományozott úrbéri birtok az 1840 : VIII. törvényczikk 8. §. rendelkezése alá nem eshetik. Az ősiségi nyiltparancs -9. §-a végre jelen kereset megindításának ellent nem áll, mert hogy az ott kitűzött határidőben igényeit felperes, az öröklött ingatlant kiskorúsága alatt s igy nevében birlaló anyja és gyámja alperes ellen nem érvényesítette, azoknak elenyésztét a felhívott törvényhely szerint, — maga után nem vonja. (1874 január 9-én 11252. sz. a.) 440. Az öröklési jog csak a rendes elévülési határidő lejárta után évülvén el, a telekkönyvi elbirtoklásra az örökösödés folytán bekebelezett tulajdonosok, az el nem évült öröklési jogukat érvényesíteni kivánó más örökösökkel szemben, sikerrel nem hivatkozhatnak.