Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

154 Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. Az alperesi birtoklással szemben felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy ő, illetve jogelőde a tulajdonjogot a három évi bekebelezés által az osztr. ptk. 1467. §-a értelmében elbirtokolta, mert eltekintve itt felperes rosszhiszeműségétől, sem felperes, sem jogelőde az ingatlant sohasem birta, tényleges birtok nélkül pedig elbirtoklásnak helye nincs. Felperes az osztr. ptk. 1500. §-ára sem hivatkozhatik sikerrel, mert ezen §. az elbirtoklás által szerzett jognak érvényesitését csak az ellen zárja ki, a ki csupán a nyilvánkönyvbe biztában szerzett telekkönyvi tulajdonjogot, ezen feltétel azonban a jelen esetben hiányzik, mert felperes a szerzésnél saját beismerése szerint tudta, hogy az. eladók az eladott ingatlant nem birják, hanem azt az alperes község azóta, hogy felperes a községben letelepedett, vagyis legalább 1880. évi, tehát a vételi szerződés keltéig tizenkét év óta birja és használja; kellő figyelemmel pedig tudomást szerezhetett felperes arról is, a miről a tanuk vallomásai szerint az egész község birt tudomással, t. i. arról, hogy a község az ingatlant emberemlékezetet meghaladó idő óta háboritlanul mint tulajdont birja és használja, és hogy az ingatlanra való tulajdonjogot már is az eladó jogelőde ellen elbirtokolta, már pedig az osztr. ptkv. 327. §-a szerint rosszhiszeműen jár el nemcsak az, ki tudja, hanem az is, ki a körülményekből vélelmezhette, hogy a megszerzett dolog másé. (1895 október 25-én 7860. sz. a.) 422. A harminczkét évi elévülési időszakra nézve a magyar törvények hatálya visszaállíttatván, e részben az osztr. ptkv. 1494. §-ának rendelkezése többé nem irányadó, az elévülés tehát kiskorúak ellenében is fenti időben eszközölhető. Az elbirtokló rosszhiszeműsége nem áll az elbirtoklásnak útjában, ha be nem igazoltatik, hogy a törvény által tiltott módon jutott a birtokba. A telekkönyvi első felvétel a már megkezdett közönséges elbirtoklást félbe nem szakitja, sem pedig ezen felvétel alapján a három évi elbirtoklásnak helye nincs. Curia: A bepanaszolt foglalástól az 1886. évi szeptember 13-án benyújtott kereset indításáig harminczkét év elmúlt, s igy felperesnek kereshetőségi joga elévült. A harminczkét évi elévülési időszakra nézve a magyar törvények hatálya visszaállíttatván, e részben az osztr. ptk. 1494. §. rendelkezése többé nem irányadó, de jelen esetben nem is állíttatik, hogy a felperes által képviselt kiskorúak törvényesen képviselve nincsenek vagy képviselve nem voltak. Az elévülésnek alperesek rosszhiszeműsége annál kevésbbé áll útjában, mert nem igazoltatott, hogy a törvény által tiltott uton jutottak a birtokba. A válaszban vitatja ugyan felperes, hogy a foglalás időpontjára nézve hibásan volt értesülve és hogy alperesek a foglalást 1860. évben tették, mikor az egész ingatlant feles müvelésre birták; de felperes utóbb említett állítását, vagyis azt, hogy a foglalás alperesek által a keresetben kijelölt időpontnál későbbi időben eszközöltetett, nem bizonyította. Sikerrel nem hivatkozhatik felperes a telekkönyvi állapotra, mert eltekintve, hogy a kereset szerint alperesek a telekkönyvi felvétel idejében a peres birtokrészietet tényleg birták, a telekkönyv az abba