Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. 153 italmérési jog a volt földesurak, vagyis a közbirtokosoknak képezte a, tulajdonát; tekintve azonban, hogy alperes község az emiitett italmérési jogot, mint fentebb előadottat az úrbéri viszony megszűntétől számítva több mint 32 éven át szakadatlanul kizárólag gyakorolta s ekként elbirtokolta: felperesnek, illetőleg a M. közbirtokosságnak az ottani italmérési jogra vonatkozó tulajdonjoga elévült . . . (1892 márczius 10-én 511. sz. a.) 420. A ki másnak engedélye folytán élvezte az italmérési jog jövedelmét, az a jogot annak a nevében gyakorolta és igy azt el sem birtokolhatta. Guria: A kártalanítási összeg az italmérési jogot helyettesitvén, arra annak van jogos igénye, a kit, vagy a kiket az italmérési jog illetett. Ebből folyólag ez ügyben megbirálás és eldöntés tárgyát az a kérdés képezi, megszerezte-e a hotinkai gör. kath. iskola az ottani italmérési jog tulajdonát1? De nem szerezte meg a gör. kath. iskola az italmérési jog tulajdonát sem elbirtoklás által, sem engedmény utján. Mert mint fentebb előadatott, a gör. kath. iskola az italmérési jog jövedelmét 1858 óta a közbirtokosság engedélye folytán élvezte, a jogot tehát ennek nevében gyakorolta; ennélfogva azt el sem birtokolhatta és mert azokra a hotinkai lakosokra vonatkozólag, kik a tárgyalások alkalmával a gör. kath. iskola igényjogosultságát elismerték, nem mutattatott ki, hogy az italmérési jognak ők is tulajdonosai, ennek hiányában pedig elismerésük, illetőleg ezzel nyilvánitott engedményüknek joghatály nem tulaj donitható. Ezeknél fogva Hotinka községben az italmérési jog a közbirtokosokat illetvén, az azt helyettesítő kártalanítási összegre helyesen állapította meg az elsőbiróság a közbirtokosok igényjogosultságát. (1892 deczember 14-én 10834.' sz. a.) 421. Elbirtoklás kellékei. — Az osztr. ptk. 327. §-a szerint rosszhiszeműen jár el nemcsak az, ki tudja, hanem az is, ki a körülményekből vélelmezhette, hogy a megszerzett dolog másé. Curia: A kihallgatásukkor a 70-ik életkorukat meghaladott tanuk vallomásaival bizonyitva van az, hogy alperes község a kérdésben lévő házat és a belsőség egy részét az 1812. évet megelőző idő óta a kihallgatás napjáig folytonosan és háboritlanul birta és használta, illetve ma is birja és használja, és miután a telekkönyvben tulajdonosként kitüntetett B. Torna lelkész Belobracska községben 1816—1877. években lelkészkedett, a község az ingatlant már nevezett B. Torna mint telekkönyvi tulajdonossal szemben elbirtokolta. Igaz ugyan, hogy alperes község az emberemlékezetet meghaladó idő lefolyása miatt sem a szerzés módját, sem azt, hogy ő eredetileg mily jogczimen jutott az ingatlan birtokába, nem bizonyította, de sőt a perben bizonyítani nem is tartozott, mert a harmincz év lefolyása által befejezett elbirtoklás is jogczimet képez (osztr. ptk. 480., 1452. §§.), és mert az osztr. ptk. 1477. §. szerint az, ki az elbirtoklást harmincz évi időszakkal támogatja, a jogszerű (első) szerzési czimet, ki véve rosszhiszeműség esetét, bizonyítani nem tartozik, ily rosszhiszeműséget pedig felperes az alperes ellenében nem bizonyított.