Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. 149 tották, hogy D. Mártonnak az általa vásárolt ingatlan tulajdonjogának átengedéséért valamit fizettek volna: felperesek jóhiszemű harmadik jogszerzőknek nem tekinthetők.' Mindezekhez képest mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. (1897 november 19-én 3188. sz, a.) 407. Habár elsőrendű alperesnek a per tárgyát képező, felperes nevére szóló takarékpénztári betétkönyvecske adósa a II. rendű alperes egyleti pénztárnok által végrehajtás elkerülése végett fedezetképen átadatott, ő mégis annak felperes részére való kiadásában marasztalandó, mert a névre szóló értékpapír tulajdona azé, kinek nevére az kiállítva van, és alperes abból, hogy a betétkönyv felperesnek nevére szól, tudhatta, hogy az nem másodrendű alperes tulajdona s hogy igy a felett másodrendű alperes intézkedési joggal nem bir.1) (Curia 1882 január 25-én 4440. sz. a.) Törvényszék: Mindezeknél fogva I. rendű alperesnek a kérdéses takarékpénztári betétkönyv átvételekor tanúsított jóhiszeműsége ellen felperes által felhozott állitások nem igazoltatván, alperesnek jóhiszeműsége tehát annál is inkább begyőzöttnek volt ismerendő : mert az ellenirathoz 2., 4., 5. alatt csatolt levelek szerint ezekben II. rendű alperes pénztárnoki minőségére legkisebb vonatkozás sem foglaltatik, sőt azokban mindenkor »J. és A.« czég szerepelnek. Mert a betétkönyv átadására vonatkozó emiitett levelek oly értelmű kijelentést, melyből felperesnek a betétkönyvre való tulajdona következtethető volna, nem tartalmaznak. Végre, mert a kérdéses betétkönyvben jogfentartás a felperesi egylet részére bevezetve nem lévén, azon könyv tehát a felmutató jogos tulajdonának és a szerint közforgalmi értéknek volt tekintendő. I. rendű alperes jóhiszeműségének megállapításával pedig felperes keresetével elutasítandó. Az I. rendű alperes azt, hogy a kereset tárgyát képező takarékpénztári betétkönyv felperes egylet nevére van kiállítva, beismeri és igy ezen körülmény beigazoltnak tekintendő. Miután pedig a névre szóló értékpapír tulajdona azé, kinek nevére az kiállítva van, miután továbbá I. rendű alperes abból, hogy a betétkönyv felperes nevére szól, tudhatta, hogy az nem II. rendű alperes tulajdona s igy a felett II. rendű alperes intézkedési joggal nem bir; a kereseti betétkönyv tulajdonjogát felperesnek odaítélni, I. rendű alperesnek ugyanezen betétkönyvre vonatkozó zálogjog szerzését rosszhiszeműnek tekinteni kellett és pedig annyival inkább, mert a selmeczi takarékpénztár VII. alatti alapszabályának 20. §-a csak a betevő és a takarékpénztár közötti jogviszonyt és nem egyszersmind a betevő és ennek harmadik személyhez való jogviszonyát is szabályozza. A tábla Ítélete annak indokaiból annyival inkább helybenhagyatik, mert: ámbár a 2. sz. a okirat tanúsítása szerint I. rendű alperes megx) A takarékbetéti könyvecske jogi természetére vonatkozó határozatokat lásd a kereskedelmi törvény 299. §-ánál a IX. kötetben; lásd még itt a 610. számú határozatot.