Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

150 Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztésé­bízottjának a »J. és A.« czég a per tárgyát tevő takarékpénztári betét­könyvecskét az I. rendű alperes által ellene váltókövetelésének behaj­tása végett vezetett végrehajtás elkerülése végett adta át, mégis az átadás nem fizetés gyanánt, hanem csupán fedezetképen történt azon kikötés mellett, hogy a »J. és A.« czég ama könyvecskét február hónap folyamán visszaváltani fogja. Már pedig tekintve azt, hogy a végrehaj­tási kielégités készpénzzel történik és hogy a takarékpénztári betét­könyvecske készpénzt képvisel, arra, hogy ez fedezetül adassék, szükség nem lévén, a fedezet-adásnak más oka nem lehet mint az, hogy akkor már tudva volt, miszerint a felperes egylet nevére szóló betéti köny­vecske annak és nem a fedezetet-adó czégnek tulajdonát képezi. Mint­hogy pedig az, a ki tudva idegen vagyont vesz át, a jóhiszeműséggel: magát nem védheti és a kereskedelmi törvénynek I. rendű alperes által védelmére idézett 299. és 300. §-ai is az idegen vagyon tulajdonjogának megszerzéséhez a jóhiszeműséget megkivánják: ezeknél fogva a másod­biróság helyesen kötelezte I. rendű alperest annak tűrésére, hogy fel­peresnek a kérdés alatti takarékpénztári könyvecske mint annak tulaj­dona kiadassék. (1882 január 25-én 4440. sz. a.) 408. Az országos marhavásáron marhalevél átadása és hatósági kicserélése mellett állatot vásárló felek jogszerű és jóhiszemű vevőknek tekintendők. (Pécsi tábla 1900 márczius 26-án I. G. 17. sz. a.) 409. Ha az ingó vagyon végrehajtásilag lefoglaltatik, harmadik jóhiszemű személyekre nézve forgalmon kivüli tárgygyá nem válik; s ilyen vagyonra harmadik jóhiszemű személyek teljes és korlátlan tulaj­donjogot magánúton való átruházással érvényesen szerezhetnek. A végrehajtási zálogjog ily esetben megszűnik. (Curia 1898 október 25-én I. G. 269. sz. a.) 410. Lefoglalt dolog jóhiszemű szerzője a dolog tulajdonjogát zálogmentesen szerzi meg. Curia felülvizsgálati tanácsa: Alpereseknek az az érvelése, hogy a foglalás megtörténte időpontjától, vagyis a fenforgó esetben 1898 július 12-től kezdve a végrehajtást szenvedő a lefoglalt dologról nem rendelkez­hetett, azt jogszerűen el nem idegenithette s ha mégis elidegenítette, a dolog a szerzett zálogjoggal terhelve megy át még a jóhiszemű szerzőre is és igy felperesek az igényelt összegnek tulajdonjogát meg nem sze­rezhették, ebben az értelemben fenn nem áll, mert a lefoglalt dolognak jóhiszemű szerzője, a ki a lefoglalásról nem tudott, a dolog tulajdon­jogát a zálogjogtól mentesen szerezheti meg, ha mindjárt a végrehajtást szenvedő jogszerűtlenül, vagyis a foglalásról tudva idegenítette is el a lefoglalt dolgot. (1902 május 1-én I. G.' 678/1901. sz. a. Azonos hatá­rozat : Curia I. G. 40/1898. sz. a. V. ö. az előbbi határozatot is.) 411. Az elbirtoklásnak az 1836 : XII. t.-ez. értelmében az ará­nyosság tárgyául szolgáló közjövedelmekre nézve nincs helye. (Curia* 1892 deczember 14-én 10834. sz. a.)

Next

/
Thumbnails
Contents